Akkor tettem meg az első lépést a férjemről való - még most sem végleges - leválás felé, amikor beleültem kis piros furekembe. Ez a harmadik héten történt meg...

    Való igaz, hogy Kínában minden van, amit akarsz. Rátöltöd a Taobao-t a telefonodra, magyaráz Irene kb. 3 órán át, a férjed hozzáférést enged a bankszámlához, és tiéd a világ...De jogosítványod csak akkor lesz, ha jól tudsz angolul. Azonban elektromos fureke bárkinek lehet. Egy három kerekű elektromos kis csoda! Lehet öreg, új, 2, 4, vagy 6 személyes, fehér, kék, vagy piros. Mi a kedvenc piros színemet és a hat személyeset választottuk, ha esetleg vendégünk lesz én is szállíthassam, ha a férjem dolgozik is éppen. Mert itt mindenki mindig dolgozik keményen, és közösen építik a kommunizmust. Ahogy az utakat és a több tíz emeletes házakat is.

    És akkor beszabadultam az addig csak autóból, de főleg ámulattal figyelt forgalomba... Már korábban említette Hangzhou-ban élő barátnőm, hogy csatlakozni kell a közös flow-ra, csak akkor tudsz azonosulni például a közlekedés egyéni szabályaival. Mert szabályok vannak bőven, erre rájöttünk, mikor Levi letette a kresz - vizsgát (97%-kal), de azok változnak, ha a szükség úgy hozza. Ha nem várt út akadállyal találod szembe magad, például:

- tegnap még el lehetett menni, ma már nem, mert lezártak három sávot a négyből...vagy épp mindet és a szembejövő nagy forgalomba kell beférítened a kis pirost,

 - az én sávomban szembe jövő, nem rám néző, helyette telefonozó, gyorsan közeledő férfi vagy nő az egész családjával a háta mögött az egyszemélyes villanymociján. A nő veszélyesebb...,

 - vagy furek a négysávos út közepén, aminek a gazdája megállt pecázni a kanálisban. 1-2 órára, mert suliból hazafelé is ott áll szegény furek magányosan. 

Egyszóval jobb mindenkinek, ha nem bosszankodsz, hanem csatlakozol arra a bizonyos közös felhőre, és megoldod az adott új forgalmi helyzetet. A furiban (ahogy a lányom nevezte el) az a vicces, hogy általában idős emberek használják rém lassan gurulva, vagy mini taxi nagyvárosokban, vagy szállítanak vele, de semmiképpen nem láttak még benne egy vagy négy szőke fejet egyszerre, legalább 50 km/órával hasítani. Így aztán mindig be tudok sorolni több sávos utakon is, mert megállítjuk egy kis időre a forgalmat. A múltkor egy fazon telefont keresett a fotózáshoz, így lett helyem a besoroláshoz az egyébként lehetetlen forgalomban. ( Köszi ezúton is, remélem a fotó rólunk jól sikerült! ) Szeretjük a kis pirost, minden "extrájával" együtt. A tolató kamerával, a pörgettyű hűtőjével, az ablaktörlőjével, ami nem töröl, mert nem fekszik a szélvédőre, és még sorolhatnám...! Egy gombja van, amit mi nem használunk, a duda.

    Duda! Ó, istenem! Ehhez volt a legnehezebb hozzászokni. Mindenki, mindig dudál. Nem azért, hogy leckéztessen, mint otthon, csak hogy szóljon, hogy "vigyázz, jövök". Leghangosabb dudája a busznak van, ami legalább 80-nal száguldozik, és az út közepén teszi le és veszi fel az utasait. Na ezzel az alkalmatossággal még nem utaztam, de szerintem nem is igen fogok. Ellenben próbáltam a Didi taxit, ami a telefonokon levő alkalmazás. Megadod a kordinátáit az úticélodnak, és a helymeghatározód segítségével egy személygépkocsi meg is talál, kb. 5 percen belül, majd elvisz a megadott célállomásra. A furi taxi is vicces lehet, nálunk nincs, csak benn a városban, bár mi életvitel szerűen használjuk, így nem kell érte fizetnünk, miután már megvettük.

    Utaztunk gyorsvonattal is, ami tényleg gyors. 300 km/h végsebességgel jutottunk el vele Hangzhou-ba. Nagy élmény volt, ahogy a vonatállomáson az is elképesztő látvány volt, ahogy az egyébként minden kis résen magukat átszűrő és "Ni hao" felkiáltással mindig eléd tolakodó utasok sorokba rendeződve várták, hogy bebocsátást nyerjenek a sínekhez. Ott is kivárva a sorukat, kiengedve a kiszálló utasokat mindenki elfoglalta előre lefoglalt helyét a vonaton. Mondjuk sokat lendített a helyzeten a mindenkit "terelgető" biztonságiőr, hangos síppal a szájában...Szuper volt!

    Elektromos motoron is ültünk már mindannyian külön-külön, sőt együtt is. Ezt majd a Hangzhou bejegyzéskor részletezem, nagyon tetszett mindenkinek! Ez a közlekedési eszköz váltotta le a biciklit, amit most már csak "bubiként" látok viszont a városokban. Korábban azt hittem mindenki bicajozik Kínában, de már tudom, hogy helyette veszettül motorozik.

   Tegnap sajnos azt is megtapasztaltuk, hogy büntetni is tud a rendőr, akit eddig nem is láttunk. 100 jüanja és 3 bünti-pontja bánja Levinek, egy rossz parkolás miatt. Nem is tudtuk, hogy van rendőr! Csak jött motorral, fotózott, és ment. Igaza volt, de... ő nem akart szóba elegyedni velünk, mint ahogyan mindenki, ha érti amit mondunk, ha nem. Egyébként a blog neve is innen származik, a sunnyáli. Azaz kínaiul magyar, amit mindig mondunk, ha elkezdenek kérdezgetni bennünket és természetesen ők sem értenek semmit, meg mi sem. Ezt igen, ezért vagyunk mi sunnyálik. Szabatosan: Xiongyáli.

    A Hangzhou kirándulás után este a vonatállomásról hazafelé tartva beleszaladtunk abba a butaságba is, hogy Didi taxi helyett egy magánzó kocsijába szálltunk be  öten, 5 bőrönddel, plussz a sofőr...de hazaértünk. És még olcsó is volt, csak kicsi volt a hely. ( "Kici, kínai, occó" ) Nyelvi nehézségeink bőven akadnak!

   A közlekedés legnagyobb probléma megoldója végeredményben, hogy mindenki mindenhol lassan közlekedik, így előbb-utóbb minden dugó feloldódik valahogy, és nem történik úton-útfélen baleset, vagy karambol, pedig esély lenne rá bőven. Kiabálást sem hallottam még sehol, szerintem nem is tudnák kezelni a karrázós, óbégatós, mindig mindenhova sietős Magyar valóságot.

   Éljenek a furik, ameddig még lehet Kínában jogosítvány nélkül elektromos járművet vezetni!