Tegnap eltévedtem. Amúgy igazán. Amikor rájössz, hogy egyedül ebből a gödörből nem mászol ki, és csak a férjed menthet meg. Persze szépíthetném a dolgot, hogy navigációm sem volt, meg térképem sem, kínaiul sem tudok, ("és még esett is az eső, jól látod Róka") de a valóság az, hogy ilyenek velem történnek - akár Budapest kellős közepén, a Blaha Lujza téren, ezer magyar ember között is - nem véletlenül. Amikor már azt hiszem, hogy nagyon ott vagyok a szeren akkor jön az eltévedés. Ültem a furiban, a nagy büdös kínai valóság kellős közepén, ahol egy sikátorban akkora forgalom volt délután 17 és 18 óra között, hogy csak na, és mindenki dudál, meg átszűri magát a legkisebb lukon is, tehát pörög az élet, és tök egyedül voltam. Egyedül voltam a magányommal. Nem volt ami elterelje a figyelmemet erről a rossz érzésről. Ilyenkor kitisztulnak a dolgok. Először kiabálok, hogy hazamegyek, meg hogy nem is tudom már, miért jöttünk ide, és egyszer csak tényleg világos lesz minden. Hogy mi jók vagyunk együtt a férjemmel, és a gyerekek is pont beleillenek a körbe, mert valamiféle kirakós részei, és általuk lett teljes a Balogh-Soponyai gömb. A keresnivalónk pedig az itt Ázsiában, hogy azon túl hogy erőn felül megmérjük magunkat, adjunk egy nagy csomag szabadságot és kitekintést a gyerekekinknek, hogy később előrehajtsa őket ez az érzés a mindennapok fásultságában.

   Ma  orvosi vizsgálat van az iskolában, és olyan büszke voltam rájuk reggel, amennyire csak lehet, hogy nem pánikoltak, hanem elkészültek időben és rém keményen bementek a suliba. (Este látták, hogy van rosszabb, mint a suli, meg a szuri.) Emlékszem Berci a nyáron - persze a többiekkel együtt - egy csomó védőoltást kapott. Az utolsó előtt azt mondta, ő inkább nem is jönne Kínába, mert elege van ebből. Ellesz a mamáéknál amíg hazajövünk, mindegy melyiknél. Persze megkapta a szurit, kijött velünk, és ma a legnagyobb félelmével nézett szembe bátran, a vérvétellel. Bandesz ugyanekkor azt mondta, mostmár négy rémálma van, sorrendben a következők: 1.t-rex, 2.cápa, 3.moszaszaurusz, 4.szuri. Durva sor, szerencse hogy kettő minimum lehúzható, ha minden elmélet igaz...Egyszóval erőt merítünk egymás gyengeségéből, de nem egymás kárára. Lucám drágám láthatóan memorizálta reggel az utat a suliba, (hogy hazafelé segítsen) mert Levi mutatott még kettőt gyorsan, ha újabb lezárások jönnének, legyen egérutam...bár tegnap is azt hittem hogy egérúton vagyok, csak sok lett hirtelen a kanális, meg a szűk sikátor. Na mindegy, baj az, ha döglenek a nyulak! (Ezt Brezsnyev óta tudjuk, ahogy a viccben van.)

   Az itteni iparvárosoknak a külső részei egyébként nagyon szépek és mondhatni romantikusan tévelygős helyek, persze csak ha tudod hol vagy és hova tartasz éppen...nagyjából. Sok a csatorna, amik keresztül - kasul átszövik az utcákat, egy - egy jó nagy bukkanós híddal a legmagasabb ponton. Korábban írtam, hogyan termesztenek növényt a sitthegy tetején is, erre azonban vannak sokkal megfelelőbb helyek is. Például a termőföld egy kanális mellett. Vagy a hosszú frissen épült, vagy éppen felújított utak mellett itt-ott belvízzel elárasztott rizsföldek. Az ő mitológiájukban is megjelenik az özönvíz "motívum", csak nem a mindent elpusztító büntetés formájában. (Tudom, hogy ez egyben mindent megtisztító lehetőség is, de...) Náluk a  folyóvizek kiszámíthatatlanságát jelképezi, a legenda szerint a földművelők vívnak az áradással, hogy termőterületet nyerjenek. Az első megoldás, a dagadó föld ötlete kudarcba fulladt, a második győzött, a csatornaásás és az ár így vonult el. Azért én még nem barátkoztam meg a csatornákkal sem, meg a sikátorokkal sem, bármilyen romantikusan csengenek is a sztorik.

   Jobban tetszik az első házaspárról szóló mítosz, akik egyébként az első testvérpár is voltak, de az özönvíz után házasságra, azaz egyezségre léptek, hogy újra teremtsék az emberiséget. Ők Nü-va, és Fu-hszi, akikről már meséltem egyszer. Nü-va az ősanya félig kígyó, félig ember, Fu-hszi a testvére, a jin-jang megalkotója. Félig kígyó testük házasságra lépésük után egybefonódik. Egyébként más történetírók szerint nem is félig kígyók, hanem kínai sárkány farkuk van. Nagyon sokféle történetük létezik ugyanarra az eseményre, attól függően ki, mikor mesélte vagy írta le. Nagy kedvencem még a kínai horoszkóp eredetéről szóló történet, miszerint Kr. e. jó 500 évvel Buddha magához rendelte minden teremtett állat követét s jóságához mért jutalmat is ígért nekik. Ám az állatokat annyira lefoglalták mindennapi gondjaik, hogy a legtöbben figyelemre sem méltatták a hívó szót. Csupán 12 állatfaj képviselője jelent meg, érkezési sorrendben a Patkány, Bivaly, Tigris, Macska (aki állítólag az egeret vágta át a helyért), Sárkány, Kígyó, Ló, Kecske, Majom, Kakas, Kutya és Vaddisznó. Buddha hálából mindegyik állatnak ajándékozott egy-egy évet, mely ezentúl az övé, így róla nevezik el és magán viseli majd sajátos jellemzőit és jelképeit míg világ a világ, s meghatározza a jegyében született emberek jellemét és viselkedésmódját. Idén a Kutya éve van itt Kínában, ami jól ellenpontozza a tavalyi hivalkodó és színes Kakas évét a maga egyszerűségével és hűségével.  A teljes képhez hozzátartozik, hogy az emberekről alkotott képen finomít, mely órában születtek, azaz mi az Útitársuk, és hogy melyik elem a domináns az öt alapelem közül: Föld, Víz, Tűz, Fa, Fém.

   A kínai csillagjegyem a ló. Rendkívül kedves mind régi barátaihoz, mind pedig új ismerőseihez. Meggyőző szónok, élvezi a társaságot. Becsületessége, őszintesége és melegsége nagyon népszerűvé teszi. Bíznak benne az emberek, mert valóban érdeklődik gondjuk-bajuk iránt, sokszor azonban nem képes titkot tartani és pletykál, mert nem tudja türtőztetni magát. Egy-egy ötlet könnyen elragadja, és azonnal hozzálát a megvalósításához - anélkül, hogy mérlegelné a következményeket. Ez a nyugtalanság nem egyszer hasznára válik, mert új lehetőségek nyílhatnak meg előtte, tervei azonban éppen emiatt gyakran nem válnak valóra. A ló, mindig kész segíteni másoknak, de önbizalma és látszólagos gondtalansága mögött gyakran belső kétségek rejlenek.

   És hozzámentem egy kecskéhez, akinek kedvessége, tisztessége a legtöbb embert elbűvöli. Általában előbb gondolkodik, csak azután cselekszik, szereti a dolgokat mérlegelni. Ha akaratlanul árt valakinek, hibáját igyekszik azonnal jóvá tenni. Született vándor, nem csak köznapi, hanem spirituális értelemben is. Fontos számára, hogy kényelmesen éljen, és ezt nem akarja kockáztatni. Érzelmei uralják természetét, ezért számára a legfontosabb, hogy érezze a szeretet. Sem szigorú elvekhez, sem feltételekhez nem hajlandó tartani magát, és nem viseli el, ha elnyomják kreatív szellemét. A rutin munka sem való neki, élvezi a kreatív kötetlen munkát. Idegenkedik a vetélkedéstől, a pozícióharcoktól.

   A lényeg az, hogy lássam mindig merre van az előre, és ebben jó útitársam lett Levi, Luca (Vaddisznó), Berci (Bivaly) és Nándi (Sárkány). A mi Platoni (ötcsücskű) gömbünk, hogy európaiasan is teljesek legyünk...persze csak filozofikusan...