Kissé vonakodva adtam ezt a címet a bejegyzésnek, mert nem tudom visszaadni ezzel a billentyűzettel sem az írását, sem az ejtését. Hol énekelve, egyes hangsúllyal, hol keményen leszúrva, négyes hangsúllyal. Mégis azért választottam, mert annyira fontosak itt a számok, hogy a héten többször is megfogalmazódott bennem ez a kezdés. Nem csak azért, mert az arab számainkkal igencsak elvesznénk errefelé (akár a piacon is, de még az utakon is), hanem mert a héten szülői értekezleten voltunk, egy egész napos "buliban"...

   Kezdem az elején! Nem is volt kérdés, hogy mindketten részt veszünk a szülőin, nem csak Irenet küldjük, bár nem értünk egy kukkot sem, fontos hogy a tanítók lássák, érdekel a gyerekeink előmenetele. Persze ez mindjárt az elején megdőlt, mikor kiderült, hogy egyidőben lesz a harmadikos, és az ötödikes, mivel azonban az ötödikes ofő a legsegítőkészebb, a harmadikos mellett döntöttünk.

   A délelőtti és a délutáni rész is egy közös műsorral és előadással kezdődött. Az Oktatási Hivatal kiküldött profi előadója, igazi tanárnéninek öltözve (szövet kabát, szemüveg, konty...) heves gesztikulálások, számolás és ujj-emelgetés közepette felvázolta nekünk, a szülőknek, mi a feladatunk, hogyan neveljük megfelelő korú gyermekünket. Nem mondom, hogy nem kelne el otthon is egy-egy ilyen szónoklat az iskolai szülőiken...mindegyiken...újra és újra! Ám itt mindenki csendben ült, figyelt (némelyek arcán még aggodalmat is véltem felfedezni), és tapsolt, ha ideje volt. Soha nem láttam még ilyet iskolában a mi szabadelvű - néha túlságosan is - Európánkban. Megörvendeztettek bennünket kiállítással - mondjuk ilyet pont láttam az általam látogatott művészeti intézményekben - és egy kis műsorral - ilyet meg csináltam - is gyerekeink produkcióival. 

   A szájzongora csapat azért tetszett, mert nem láttam még ilyet, pedig úgy használják ezt a hangszert itt, mint nálunk a furulyát. Szereznem kell egyet itthoni használatra! A kungfu bemutató pedig azért, mert láttam, kik között "verekszik" a középső fiam nagy elánnal.(Itt nem lépett fel.) Voltak cuki kis balerinák, akik hagyományos kínai zenére mozogtak enyhe kultúrsokkot okozva, és a lányunk is táncolt egy csapatban, jelen esetben pompom lányként természetesen teljesen autentikusan...

   Az előadás után mindenki, mondom mégegyszer, mindenki elment a saját osztálytermébe és helyet foglalt gyermeke padjában a kicsi széken, és megkezdődött a heves pakolás a padokban. Mondhatnám hogy ganézás, de ez pont a mellettem ülő kislány anyukájára nézve lenne igaz, így lehet hogy túlzás...egyébként nem az! Berci katonás rendet tart maga körül, ezt tudtam, de Nándi padja igazi meglepetés volt. Minden a helyén, semmi kosz, papír, gyümölcs maradvány...és akkor bevillant valami. Ez az osztály mind sárkány...egy falkányi, mert összesen 39 kisgyerek, akikből 11 kislány, a többi fiú. 2012-es születésűek. Minden világos! Nándi összes itt felvett szokása: a hirtelen kitörő hisztik, az uralkodni-vágyás, a kiskirálykodás. (Persze harmadik gyerek is, de a sárkányság az igazi magyarázat...számomra, mert a férjem természetesen elzárkózik mindenféle ilyen megközelítésétől a dolgoknak.)

   Szerintem pedig fokozottan helye van itt Kínában ennek a megközelítésnek, ha tetszik, ha nem! A lung az egyik legősibb állat a mitológiában, valamint az első írásos emlékükön is szerepel az írott jele.

A jóslócsontokon az i. e. 2. évezredből, amiket egy patikusnál találtak véletlenül, aki sárkánycsontként árulta afrodiziákum, és gyógyszer alapanyag gyanánt. Ezek egyébként - a jóslócsontok - lapocka csontok, amiken rótt írásjelek vannak hosszanti irányban. A sárkány a dinsztiák császárainak szimbóluma (a császárnéjé a főnix), igazán fennséges állat, rengeteg megjelenési formával.     Annyi története van születésének és vele kapcsolatban is, hogy tobzódik benne a kínai mitológia. Van egy személyes kedvencem az 1300-as évekből, A sárkányetetés címet viseli egy anekdotagyűjteményben.

   Egyszer egy tobzoskát ajándékoztak a Shang-házbéli Ling fejedelemnek, aki azt hitte, sárkányt kapott, és arról érdeklődött, mit eszik. A válasz természetesen az volt, hogy hangyákat, így a fejedelem jól felhízlalt hangyákat tenyésztetett személyzetével, akik bár nem értettek egyet az uralkodóval, és hiszékeny butaságával, teljesítették óhaját. Jól tartották a kis csodasárkányt, míg egy éjjel az általa falba fúrt lyukon megszökött, és sehol nem akadtak a nyomára. Reggel jelentették alázatosan a fejedelemnek a sajnálatos esetet. Megparancsolta Ling, hogy tenyésszenek még kövérebb hangyákat, amivel majd visszacsalogatja kedvenc sárkányát. Ám ekkor hatalmas égzengés és villámlás kíséretében megjelent az igazi sárkány, akit annyira feldühített, hogy a fejedelem hangyákkal kínálta a tenyeréből, hogy egy pillanat alatt romba döntötte a palotát is és elpusztította Linget is a Shang-házból.

   Nü-va (a félig kígyó testű ősanya), miután kifoltozta az eget és megszilárdította a világot négy állatra bízta a négy égtáj őrzését, akik a négy évszak harmónikus működésének is felelősei lettek:

1. Hszüan vu, a Fekete Teknős északot és a telet kapta.

2. Csin lung, az Azúr Sárkány kelet és tavasz ura lett.

3. Paj hu, a Fehér Tigris nyugatot és az őszt vigyázza.

4. Csu csüe, a Vörös Madár pedig dél és nyár őre azóta.

Fu-hszi (az ősanya testvére, később házastársa) úgy jutott a mondák szerint a 8 trigramhoz, a Pakuakhoz (jin-jang jel), hogy egy sárkány hozta el neki a hátán a Lo-folyóból.

   Sokat gondolkoztam a szülőivel kapcsolatban is, meg csakúgy is, mert van időm azon, hogy mi a fontos a tanulással kapcsolatban. Arra jutottam, hogy minden jó, ami jószándékból jön, és azon a bizonyos arany középúton van. Mert kell a szabadság, a sok pihenés, a Vekerdi-féle eszetlenül kiabálva rohangálás, ha van előtte elmélyült koncentráció, odafigyelés, befogadás. Nálunk ez most úgy van, hogy a gyerekek kapják a durva és teljesen szembeötlő szigorú fegyelmet, és alig várják, hogy visszaléphessenek az otthoni iskolai rendszerbe. Reméljük, hogy ez nagy hasznukra válik úgy az iskolában, mint a viselkedésükben később is.

   Ebben a pillanatban Levi éppen az iskolában tölti az ebédszünetét, hogy megbeszélje a gyerekeket tanító tanárokkal, akiknek ez szintén az ebédszünete, hogy hogyan folytassák a kínai nyelv tanulását, mert az alap pinjin már lezajlott az elsősöknél, és szerintünk több értelme lenne a folytatásnak is az elsősökkel, amíg biztosak nem lesznek az alapokban, mint a saját osztályukban küzdve az irodalmi szövegekkel nyelvtudás nélkül. Biztos vagyok benne, hogy megoldják valahogyan ezt a problémát is az iskolában, mert ezekben a dolgokban jók. Érvelni, vitatkozni, dönteni nehezen tudnak (nincs igen és nem kifejezésük sem), nincs rá kultúra, de tanmeséken keresztül mindent elsajátítanak. A mi tanulós tanmesénknek még nincs vége. Igazából csak most kezdődik igazán.