"...Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene. Észreveszem, hogy néhány napja másként ébredek. Ilyesmit gondolok félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni! Vagy: hátha, megpróbálom! Egy hét előtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem próbálom meg, belenyugszom. Közben történt valami. A külső világban még nincs nyoma. A természet titkos műhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull. Szemem dörzsölöm, dideregve nézek körül, boldogan ásítok, ezt gondolom: Isten neki, még egyszer! Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gőzökkel fejfájást okoz és őrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellőztetnének. Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem tanácsos elfelejteni. Minderre szükség lehet még..."-Márai Sándor is tudta, ahogy mi is érezzük, hogy valami készül. Azért itt lehetne már!

Ma reggel egyébként gyönyörű napra ébredtünk. Bár még nem süt a nap, de mindenkinek jókedve volt. Ma Nőnap van! Nemzetközi! Nemcsak európai nemzetközi, hanem ma itt, Kínában is a nőket ünneplik. A taobao nagy leárazást tart, és még fél nap szabadságot is kapnak a munkahelyükön! A fiúk pedig csokit vittek minden elsős és harmadikos kislánynak, meg a cégbeli munkatársaknak is. Bár Nándi erősen tiltakozott, mert tegnap a lányok idő előtt, hangosan ébresztették fel a fiúkat a restroomban (ahogy itt hívják a pihenő-alvó helyiségeket), és az én fiam tényleg aludt, és nagyon megbántódott. Azért elvitte a csokikat. Ettől függetlenül a tanító néni nem biztos hogy kap belőle, mert még mindig veri az asztalt a pálcájával és ijesztgeti a nem figyelőket...

   Újfent csodálatos helyeken jártunk. Egy-két hete Levit megint kitüntették -most Wenzhouban- én pedig két órán keresztül jártam a környező szebbnél szebb parkokat. Virágzott az ibolya, a magnólia, és még az eső sem esett, bár borús volt az ég. Jó kis délelőtt volt zenélő szökőkúttal, városnéző liftes toronnyal, könyvtárral, hegyről lezúduló kispatak fölött olvasgatással. Mindez pedig a nagyváros közepén, a Párt Székház szomszédságában.

   A gyerekekkel egy esős, szomorú vasárnapon elzarándokoltunk az egy hétig tulipánnal és felfújható gyerek "sztárokkal" megrakott, Keukenhofra (virágpark Hollandiában) emlékeztető csoda parkba. Szerencsére pont elállt az eső érkezésünkre és éppen csak induláskor kezdett rá újra.. Még egy mini ázsiai természettudományi kiállítást is megtekintettünk, és láttunk -bár még nem élőben- kínai pandát is.

   Kung-fu pandát is...

   Erről jut eszembe egy cuki történet Bandeszról. A második félévtől az elsősöknél is indulnak a szakkörök délután. Persze nem választhatnak, de éppen kung-fu az egyik. Mondanom sem kell, nagyon várta az elsőt és pont ezért nagyot koppant. Azt hitte harcolni fognak, meg zúzni a deszkákat. És nem. Azt mondja táncolnak és sokat beszél a tanító bácsi. Hiába mondjuk, hogy a kung-fu egy élet-érzés, ahogy Jackie Chan családi filmjéből tudjuk, a nagy kedvenc Karate kölyökből (2010-ből). Remélem azért megszereti és megszerettetik vele ezt a sportot.  A szemtornát és az arcmasszírozást egyébként már önkéntelenül használják, mert itt minden nap közösen csinálják alvás-pihenés után.

   Nagyon rondán ír a lányom, de amit leír az minőségi tudás, meg is marad a fejében, és ezt már itt is értékelik. A hiba a google fordítóban van, nap mint nap érzékeljük a hiányosságait, amit nem kompenzál kedvességgel a gép. "Az Ön megértése nagyon helyes! Learning Kínai nagyon tehetséges, továbbra is tankol!" Az emberek azonban igen, jólesik a dicséret mindenkinek. Még Irene is magáénak érezte...

   Reggel köszöntöttek, délután  pedig a kedvenc hot-pot éttermünkbe visznek a fiúk és rendelnek nekünk lányoknak való finomságokat. Én pedig sütöttem nekik egy finom tortát, és nézegetem a Nőnapi jácint hagymácskáimat, amiket frissen ültettem. Alig várom az illatukat, mellyel idevarázsolják végre a magát kérető tavaszt.