Nem a hat órás időeltolódásra gondolok. Az iskola tíz napjának köszönhető első sorban, hogy elvesztettük a hetekben gondolkodás képességét, hogy hol van hétvége, hol nincs. Félévenként járunk haza, ez a fogalom már tisztul a fiúk számára is, pedig Bercinek érdekes meglátásai vannak az idő múlásáról. Szerinte a suliban vánszorog az idő, itthon pedig őrült sebességgel száguld...Egész buddhista meglátás, bár itt jobban kedveli a vezetés a konfucionizmust, mert nem annyira "nihilista" felfogású filozófia. Arról nem is beszélve, hogy Konfuciusznak egy csomó mondása maradt ránk-hála a tanítványainak-, és ezeket nagyon szeretik a kinyilatkoztatós, nagy megmondós típusuk miatt. "Tudni, hogy amit tudunk, azt tudjuk, ám amit nem tudunk, azt nem tudjuk, ez az igazi tudás," Az emberek itt minden napot ugyanúgy élnek meg, nem tolonganak a boltban egy ünnepnap előtt (amúgy is mindig tolonganak és mindig van nyitva bolt is) és nem foglalkoznak a szabad hétvégékkel. A múlt hét csütörtökjén egyszer csak kiderült, hogy csak öt és fél nap az amúgy tíz és fél. Hogy az iskolából már pénteken haza lehet menni 11-kor és csak hétfőn kell visszamenni. Egyébként örömteli ez az eset, de azért európai aggyal mindig fura ez a máról holnapra meglepetés. Szeretem az ilyen meglepetéseket pláne hogy nyugodtan megünnepelhettük a nagylányunk 12. szülinapját. Hogy öregszenek ezek a gyerekek...

Szép idő volt, Wenzhou mindig tartogat látnivalót. Most éppen a folyó parton sétáltunk végig egy délutánt, és sárkányt eregettünk tiszta (nem esős) időben. Együtt küzdöttünk idősekkel és egészen fiatalokkal is, ki-ki képességeinek megfelelő szerkóval. Volt óriás "paplanernyős" katica reptető profi idős bácsi, középkorú eregető felhőkig szálló sárkánnyal és volt pár kifejezetten kezdő xiongyáli (sunnyáli) kis színes sárkányos cukisággal.

   A kínai naptár luniszoláris, más néven Xia naptár. I. e. 2500-ban vezették be a babilóniaiak, de azért nevezik kínai naptárnak, mert i.e.500-ban itt fejlesztették ki. A nap (sol), a hold (luna) és a föld mozgását is számba vették a különböző kultúrák naptár alkotásaikor. A mindennapi tevékenységekhez a francia gyarmatosítás óta a Gergely-naptárt használják (szoláris), de a hagyományos kelet ázsiai ünnepek meghatározásához ezt a módot alkalmazzák. Pl.: holdújév, tavasz fesztivál, sárkányhajó fesztivál (június 7 lesz idén), őszközép fesztivál, és ehhez kötik a jelentős eseményeket is, mint házasság, házavató...stb. Úgy gondolják, ha folyamatosan számozták volna az éveket, most korszaktól függően (bármit jelentsen is) 4715, 4716, vagy 4655 lenne...

   Tegnap megjelent egy oldalas cikkem a szülővárosom egyik lapjában, a Kalocsai Néplapban. Rettentően jó érzés volt látni az írásomat nyomtatásban. Köszönöm Gábor Erikának! Még lesz folytatás is, ami külön öröm és felelősség is, mégha kisvárosi lapról van is szó. Olyan jó, hogy a neten sokminden megtalálható...ez a lap éppen csak részleteiben, de ami foglalkoztat, arra itt is rábukkanok. Mégha lassúskodik is a rendszer néha, tegnap például kiderítettem, hogy a kínai írás logografikus írás. (Erről bővebben legközelebb!) 

   Megtaláltam a mi nagyvárosunk-Wenzhou-részeit, amiket ők megyéknek hívnak. Még mindig elcsodálkozom az évszámokon, a távolságokon és méreteken, mennyiségeken. Kína egész életemben ad majd beszédtémát és gondolkodnivalót. Remélem a gyerekeknek is! Egyelőre hétköznapi szinten beépül az új délutáni idő-"jelzőcsengés" a telefonomba és a memóriámba, miszerint a nyári időkben egy órával tovább pihennek a gyerekek az iskolában (felnőttek is a munkahelyükön...) és csak ötre mehetek értük a suliba. Ennyit az itteni időszámításról.