Előkerültek a téli egyenruhák persze csak szépen lassan, mert még ilyenkor is akadnak napok, amikor rövidujjúra vetkőzne a lányom... A hideg errefelé a páratartalom miatt csontighatoló hideg, bár 10 fok alatt ritkán van a hőmérő higanyszála, a meleg pedig (18-20 fok!) nagyon forró meleg ugyanezen okból. Fűtés sehol, semmilyen közintézményben sincs, kesztyűben gépel a férjem, a gyerekek kabátjai pedig foltosak a grafit ceruzától és az ebédtől... Tegnap pont meleg volt, pillanatok alatt megszáradt a bunda egyenruha a napon, de éjjel 23 fokra állítottam a légkondit, mert mi fűtünk! Egyszóval összeállt minden kínai viszonylatban egy jó decemberhez!
Berci szülinapján speciális hotpot étteremben jártunk, és ahogyan a képen is látszik, kezdenek belejönni a skacok is a kínai ételek fogyasztásába. Az asztal közepén alulról melegített fazékban, különböző ízesítésű leves alaplében főzhetjük az általunk kiválasztott finomságokat. (Az alaplevünk eddig a legegyszerűbb húsleves volt, paradicsomos, csípős vagy más extra még nem megy!) Szeretik a szójaszószt, a szezámmagot, nem ódzkodnak a hirtelen főtt hús falatkáktól, a saláták nagy részét -legalábbis- kipróbálják, gombát esznek nemcsak erőltetésre... A rák és a különböző levelek még ritkán csúsznak, de ha mégis, akkor nagy mennyiségben, egyszerre...Igyekszünk sokmindent megkóstoltatni velük normális kereteken belül, de bevallom én sem vagyok valami nagy tengergyümölcsei fan, bár a tenger partján lenne lehetőségünk sok vízi élőlény kipróbálására. Néhány halfajta még elmegy, de a csiga és a kagyló már sok a jóból...Persze ponty nincs a kínálatban, vagy kecsege, meg harcsa sem...ezeket legalább felismerném... Szerencsére zöld levelekben és gombákban is ottvannak a szeren, bár van az a kalap nélküli kalapos csaló, ami szeletelve olyan mint a tofu...pontosabban az...sajnos.
Lucánk névnapján Luca-búzát vetettünk, és mézeskalácsot díszítettünk ipari mennyiségben, mert ajándékozni is fognak a gyerekek belőle, meg mert minden évben szoktunk apukámnak is készíteni, cserébe anya diós-vaniliás kiflijéért. Idén kinyitom az ablakot, nehogy kitörjön mint a Mézga-családnál ha "fénypost" megy a csereáru. Valójában megsütöttem a diós kiflit is. Persze hiányzik Zsuzsa mama mézeskalács házikója (Luca emlegeti folyton) és Csaba papa gyümölcs kenyere is csak januárban lesz megkóstolva, de megtapasztaltuk a távolság és a posta kapcsolatát testközelből, örülünk hogy lebeszéltünk mindenkit a csomagküldésről! Röviden: nem működik a posta, semmi nem ér ide. Hosszan: három napig tartott, míg apró kis képeslapjainkat és meglepetéseinket feladtuk Európába, sejtve hogy nem garantált a siker, tekintve hogy fél óráig magyarárzta Irene mi az az ország, ahova megy a küldemény. Kispostánk fel sem vette a leveleket, a nagyposta pedig értetlenkedett. Kíváncsi leszek... pedig nagy fotózkodást csaptunk egyik este alul pizsiben, felül karácsonyi harci díszben, végül sztárfotókat gyártva három feltüzelt fülhallgatós kínai gyerek-mikulással. A "fotó-labor" külön bejegyzést érdemelne, ami a mi viszonylatunkban közelstávol nincs. Egy fényképész van egész Pingyangban -inkább igazolványkép készítőnek nevezném nemes egyszerűséggel- aki egy pincelakás hátsó zugában készít fotókat a betévedőkről és egy kiszuperált nyomtatóval hívja elő a képeket...kicsit félelmetes, méginkább szürreális élmény volt. Szerintem veszünk egy nyomtatót a taobaon...ezek után megéri.
Taizhou gyönyörű, egyetemi város. Nevében is illik Zhejiang (Csöcsiang) tartományba, amit a Qiantang-folyó szel ketté és sok benne a "zhou" végződésű, csatornákkal átszőtt vízi-város. Székhelye Hangzhou -itt laknak barátaink-, szubtartományi szintű város, Taizhou -itt a Metro-, oktatási és kulturális központ, Wenzhou -itt lakunk mi- ipari és kulturális központ, Fuzhou...stb. 温州 -ez Wenzhou kínai jele, a második része a zhou, a kis vízesés szerű rész a közös a városok neveiben. A XII. században az exportra termelt porcelán központja volt ez a keleti, tenger melletti tartomány. Sajnos itt volt az első ópium háború központja is, ami után Nigbo kikötőjét kénytelenek voltak megnyitni a külföldi hajók előtt is, majd a II. világháború alatt japán megszállás alá került. A kommunista hatalomátvétel után Kína más vidékeihez képest kevesebb beruházás történt, de Teng-Hsziao-Ping reformjai után megugrott a fejlődés ipari irányba és méretekben. Mondhatnám hogy nem a Metro áruház miatt fedeztük fel ezt a "kis" gyöngyszem várost, de sajnos ez az igazság. Út közben megláttunk a kocsiból egy hatalmas szökőkutat egy parkban (ami persze meg sem mozdult míg ott voltunk) és meg kellett néznünk közelebbről is. Mint azóta kiderült, a Shuijing Parkban pihentünk meg a hosszú autó út után. Ha giga-szökőkutat nem is, de pálmafákat, felhőkarcolókat, sok-sok pofátlan galambot, szép hidat egy folyón, szappanbubit és kínai sárkányt eregető gyerekeket, pálcikára tűzött égetett cukros gyümölcsöket jó sokat láttunk, és ezt-azt ki is próbáltunk.
A karácsony előtti véghajrában várjuk a taobaos pulykát, karácsonyfát gyökerestül (tartó nélkül, mert nem érti az ember, hogy nem ültetni akarjuk...még), és izgítjuk a pontyos oldalt, hogy frissen pucolva érkezzen a halacska egy nappal 24 előtt. Itt nincs dömping, nincs tömeg a bevásárlóközpontban, illetve ha van is, nem karácsony ürügyén. Azért van itt-ott szépen felöltöztetett egyen műfenyő, és csillogós minden este, de igazából itt mindig minden este csillogós fényes, csak mert szeretik. Berci is ezt a csillogást szereti legjobban Kínában újabban. Nekem úgy tűnik, lassan megtörik a jég, és hozzászokunk ehhez a különlegesen más országhoz. Nándikánk például egyik este kis segítséggel, majdnem egyedül csinálta meg a kínai házi feladatát, mert értette a feladatok leírását is! Persze még sokat segít hogy a kedvenc hónapunk van tele családi ünnepekkel, és mindjárt kitör a téli szünet is...január 20-tól egy egész hónap! Indul a visszaszámlálás...
