"...-Gyere fel Budára, hozd magaddal ezt a gyűrűt, s én gazdagon megajándékozlak. De se szekéren, se lóháton, se gyalog ne gyere! Öltözz is fel meg ne is, hozz is ajándékot meg ne is!..." Repülővel jöttünk, pedig jöhettünk volna vonattal, vagy akár kocsival is. Jól megfáztam, tehát valamit benéztem az időjárás és a ruházatom összhangját tekintve, és a két nagybőröndnyi kínai ajándékot sem tudtuk még szétosztani...

    ...Nnnnna, hát valahogy így vagyunk mi most ezzel a decemberrel. Meg akartam várni az 50. bejegyzéssel, hogy 26-án hazaérjünk Magyarországra, mert ugye ami le van írva, az már nem száll el. Itthon vagyunk, ám karanténban ülünk tökéletes nyugalomban, amit a szüleink készítettek elő, a gyönyörű, illatos karácsonyfánkkal, amit a barátaink hoztak, és a három -néha elviselhetetlenül hangos- gyerekünkkel. Csupa öröm és boldogság minden nap 100 m²-en. Volt már "látogatónk" is két fess rendőr személyében, (akik egyébként a fiúk állandó látogatói, mert hogy nekünk van karantén-appunk) az Auchanos csomagküldős csávó, és nem utolsó sorban barátaim, szülinapi köszöntőim szigorúan másfél méter távolságban, ja és persze maszkban...amíg nem fagytunk meg annyira csacsorászás közben, hogy innunk kelljen ezt-azt... 

   Unalmas utazás van a hátunk mögött, összesen mintegy 30 óra. Durván hosszú, ám vicces is tud lenni, függően a csatlakozó utastársaktól. Volt csendesen fertőtlenítős; hangosan tüsszögős, krákogós; szkafanderben hermetikusan be-, és elzárkózó, majd az idő előrehaladtával szépen lassan levetkőző...a 10 óra, az 10 óra nemtől, származástól függetlenül. Mi öten annyira rutinosak vagyunk, hogy az már költői magasságokat ér. Se súlyos hiszti (csak egy pici...), se karóra elhagyás, se egymás elhagyása, se sértődés...összehangolt "feladatteljesítés", ahol apáé a titkárszerep, anyáé a folyton fázó szerepe, a gyerekeké meg...a gyerekszerep. Na jó, mégis elhagytunk valamit, pontosabban elvették Levi nagyon menő karácsonyi ajándékát, amit a taobaon jussoltam. Szivárványos csillivilli kulcstartó, különböző szerszám-kezdemény kiegészítőkkel, de hát nem ment át az átvilágításon. Természetesen én vagyok figyelmetlen, mert direkt azért vettem, hogy tudjunk csavart húzni, igazítani, sört nyitni, csupa reptéri szempontokat nézve irreleváns tevékenységeket csinálni.

   Kínában is picit karanténosra vettük a decembert, mert vigyáztunk az egészségünkre, nehogy mi legyünk az okai annak, hogy nem jöhetünk haza...hiszen játékban volt még az európai helyzet fokozódása, a sanghaji reptér lezárása, a cég bekeményítése szabadság-ügyben...Azért utolsó este elmentünk sétálni egy kört a nagypiacon, ahol vacsiztunk is egy nagyot, meg fotóztunk is, nehogy elfelejtsem az arcát a tésztás nénimnek, a husis nénimnek, meg a piac mögötti Kispiszkos csinos pincérnőjének...egészen komolyan kb. négy napig bírtuk kínai kaja nélkül itthon, és szereztünk Gábor barátunk segítségével, mert bármilyen meglepő, az echte kínai gyorséttermek nem szállítanak házhoz Szigetszentmiklósra...piaci rés!

   A főzés, a tanulás, a pakolás, és ezek váltakozása közben egyszer csak megérezte Levi (sokat segítettem hangos és látványos puffogással...), hogy meg kell utaztatnia, és végre elvitt a Yandang Shanhoz bennünket. Régóta szemeztem ezzel a hegységgel, természetesen nem csalódtam benne. Egy egész napot töltöttünk régiónk egyik legszebb 2004-ben Nemzeti Geo-Parkká nyilvánított, 2005-ben UNESCO Nemzetközi Geo-Parkok közé választott területén. A hegység vulkanikus tevékenység által alakult ki a kréta időszakban, legmagasabb pontja 1150 m. A kitörés négy ütemben történt, ezt a kőzetek rétegződése szépen mutatja, néhol teraszos struktúrát kialakítva. Sőt, még láthatók a megkövesedett láva buborékok is. Hatalmas kiterjedésű ez a terület, mi ezen a napon csak két turistáknak kialakított helyszínen álltunk meg.

   Először egy általunk túrázós helyszínnek ítélt helyen álltunk meg, ahol magas hegycsúcsot reméltünk, és meg is indultunk eleinte bátortalanul a kialakított kanyargós beton úton, később azonban Nándi után bátorodva tökön-paszulyon át, úttalan-utakon, néhol sziklaomlásokon egymás fenekét többet látva, mint mosolygó arcunkat...ami egyébként csak kínunkban nevetett, mert valójában teljes para volt az út hegynek masszívan felfelé, itt-ott az életünket féltve...egyszóval szuper élmény volt. Milyen büszke volt Nándi túravezetőnk magára...sose vallotta volna be-és mi sem-, hogy mennyire félt néhol...És egyszer csak, mikor már újra beton ösvényen lépdeltünk és éppen elhittük, hogy megpillanthatjuk közelről a hegycsúcson forgó óriási katonai radart, megállt mellettünk egy terepszínű dzsip. Két csinos, fiatal katona közölte velünk hogy sürgősen forduljunk vissza, mert lezárt övezetben tévelygünk. Mi pedig engedelmeskedtünk. Természetesen.

A második megálló lényegesen kulturáltabb, mondhatnám fotogénebb környék volt. Kialakított, korláttal védett utakon sétálva jutottunk el a Nagy Sárkány Vízeséshez, útközben megkerülve egy hatalmas sziklát, mely öt arcát mutatva hol olló, hol harkály, hol vitorla, hol medve, hol árboc képére hasonlított. Mi legtöbbet a harkálynál időztünk, mert teljesen olyan volt, mint Mátyás pajzsán a holló, így szóba került Mátyás anyja, sőt a fekete sereg is a Yandang Shan-nál. Maga a vízesés nem mutatta legszebb arcát, tekintve, hogy nem az esős évszakban látogattunk el hozzá, de Levi így is csodás képeket készített, mégha kicsit el is áztam közben. Az autó felé baktatva még gyorsan szereztünk egy helyi alkoholtartalmú, gyógyhatású készítményt szigorúan reuma ellen az ősöknek, amit nemsokára megkóstolhatunk, bár nem fűzünk hozzá nagy reményeket, legalább a színe biztató.

   Volt is karácsony, meg nem is, itthon is vagyunk, meg nem is, van is szilveszteri buli, meg nincs is...Szóval egy nagy izgalom és várakozás az egész élet, meg egy óriási vicc is szerencsére. Ahogyan ez az év is az volt, ám mindjárt vége: 10 - 9 - 8 - 7 - 6 - 5 - 4 - 3 - 2 - 1 - Boldog új évet kívánok mindenkinek nagyon sok szeretettel, és kevesebb jetlag-gel! EGÉSZSÉGÜNKRE egész 2021-ben!!!