...kicsi izgalom, kicsi aggódás, kicsi elvárás, kicsi előítélet...a szokásos "cucc". Teljesen úgy érezzük magunkat ha kimozdulunk, mint amikor ide költöztünk és "beszoktunk". Minden furcsa, mert új arcot mutat az utca, az embereket nem mindig ismerjük fel a maszkjuk miatt és sokszor halljuk (legalábbis többször mint a járvány előtt), hogy wàiguó rén - külföldi ember! Persze ez nem mindig van így, de a négy fal között sokat töpreng, gondolkodik az ember. Már-már annyit, hogy néha el is hiszi, amit csak képzelgett. Van egy gyerekem, aki az egész életét így éli, így aztán ez neki nem különös  helyzet, most ő a legstabilabb mind közül. Rendszert tartunk, nehogy szétfolyjunk, mert simán előfordulhat, hogy elveszíti az időérzékét az ember olvasás közben, vagy munka közben, esetleg rajzolás közben, netán tusolás közben, méginkább játék közben...és ez a családunkra jellemző problémák sorozata volt, nem nehéz kitalálni melyik, kire vonatkozik...(Az egyszerűség kedvéért születési sorrendben írtam!)

   Csinosba öltözünk, felmaszkoljuk magunkat, gondoskodunk vízről és megkeressük az eszközt, amin távozunk az épületből. Ha rollert választunk, mindenki figyel anyára, nehogy eszetlenkedjen -megint- és a közelben gyűjtjük a d-vitamint. Mondjuk a játszótéren, ahol természetesen hasizomra gyúrunk.

   Az is előfordulhat, hogy végig rombolunk egy pár közelben lévő utcán, begyűjtve egy kis kínai street foodot, mert az mindig jól jön, mégha otthon is fogyasztjuk el. S akkor jól meglepődünk, hogy bontás alatt áll az egyik kedvenc mindenfélebolt-utcánk. Nem csak apánk dolgozik éjjel-nappal a járvány után nyekkent cégnél, merthogy ilyen hatásai is vannak a vírusnak. Szólt előre a fodrászunk, hogy elköltöznek, de így látni ezt a rusztikus, naponta megjárt utcát...siralmas...Igazi katasztrófa turizmus.

   Ha hétvége van, és autóval távozunk az ingatlanból három lehetőség van:

1. Irány a szupermarket, ahol pikk-pakk bevásárolunk, mert listával csak végigrohan az ember a maszk okozta csőlátás miatt. Liszt úgysincs, marad a taobao.

2. Véletlenül olyan helyet választunk, ahol több száz másik család is napozik, sárkányt ereget, dagonyázik az iszapban rákot, esetleg elcsatangolt gyereket keresve. Persze attól függetlenül jó a levegő, kiereszthető a felgyülemlett feszültség. Csak a tengert nem leljük sehol, ahol régen még volt. Megmagyarázhatatlan rejtély.  Arra a következtetésre jutottunk egyszerű földrajzos-csillagász eszünkkel, hogy Gru csinált valamit a Holddal...

3. Apánk olyan helyre viszi a családot, ahol a madár se jár. Sok lépcső vezet fel valahova, majd lefelé is, és akkor rájössz, hogy nem is vezet sehova az út, csak kígyózik végig a tenger mellett a hegyeken. Egyszerűen csodálatos. Csendes, friss a levegő, virág-, és méz- illat leng, napsütéses mégis felhős-párás itt-ott az ég. Lehet egy csomó sztárfotót készíteni kinek-kinek igényei szerint. Gyűjthetünk különféle növényeket, hátha megmaradnak a teraszon. Lehet kommandózni, esni-kelni büntetlenül, botot gyűjteni majd szétütni. Rollerrel száguldani az enyhén lejtős kanyargós elhagyatott utakon. Valójában csak a fiúk ilyen kemények. Mi lányok videózásra vagyunk alkalmasak ilyenkor...és sikítozásra egy-egy farolásnál.

   Elvittük a gyerekeket kötelező vérvételre, melyen kiderült, hogy még csak hordozói sem voltak eddig a vírusnak. Ennek annyira nem örültünk, de ez a helyzet. Érdekes is ez az élet, meg megszokott is. Tulajdonképpen pont azon a pontján vagyunk a világnak, ahol a váratlan helyzetek sohasem meglepőek. Már számunkra sem annyira, de szerintem bennünket, európaiakat jobban megvisel a változás. A demokrácia próbált önálló véleményalkotásra is tanítani bennünket...kisebb-nagyobb sikerrel...Szerintem a küzdelem országonként, kultúránként más szintű és minőségű, ahogy a konzekvenciát is mindenki másképpen vonja le. Ezt szűröm le a világ híreiből anélkül, hogy bárkit megbántanék, vagy véleményeznék.

   Kínában kb.4 ezer éve van egy valaki, aki az országot vezeti. Nem demokráciában. Egy személy, akinek hatalma van, becsülete van, hiszik az egyszeri emberek, hogy jót akar nekik és az országnak. Nem meglepő továbbá a katonai (vagy rendőri) jelenlét, akik segítik a vezető munkáját. Kerültünk már vicces kapcsolatba mi is a rendőrökkel akár a furimmal kapcsolatban, akár a Tiltott városban. Most sem zavar senkit egy-egy ellenőrző ponttal több vagy kevesebb. Könnyű bízni mindig valamiben, vagy valakiben aki segít. Ha nincs hite az embereknek, nincsen semmijük sem. Hited magadban, az eszedben, a családodban, az országodban, a népedben, az istenedben...Mind külön-külön és együtt is nagyon fontos. Különben inog a szék. Itt erős a hit, így az összetartás is...mitöbb, az összetartozás is! Nekem ez a legszembetűnőbb a mostani helyzetben.

Kívánom mindenkinek, hogy minél kevesebbet inogjon, találja meg az egyensúlyt a maga kis világában! Erre a sok okosságra sütök egy jó kis grill vacsit, hogy a bifiduszunk is egyensúlyba kerüljön!