Tanulunk, tanulunk, tanulunk! Pontosabban Sztálin szerint: "Tanulni, tanulni, tanulni!" (Leninnek tulajdonítják, de ő nem pont így mondta, Sztálin ellenben leírta.) Azt képzelem néha, hogy ez nem folyamatos, ám akkor is rájövök, hogy bizony az. Mindig az. Lesz egyáltalán olyan, hogy már nem? A gyerekek szerint sajnos tuti hogy nem. Én pedig csak remélem, hogy nem. Természetesen imádják azokat a napokat, amikor nincs iskola, nem mindig szeretik a történelmi kiselőadásaimat, és beletörődve veszik tudomásul, hogy kirándulásaink során is tanulunk újat a körülöttünk lévő világról. A tanulás nem egyenlő az iskolával. Micsoda giga megállapítás! Lehet szabadon is csinálni. Nnnna, azt látom most a lányomon, aki itthon tanul egy hónapja hogy egész kisimult. Kicsit nehéz volt átállni nem iskolai keretek között történő oktatásra, ráadásul egy olyan gyerekkel, aki nem is szorul fejlesztésre, sőt! Pörög az agya rendesen. Van lehetőség mindenre egyszerre és sok kis apróságra is. Például már kiválóan tud velem filozofikusan (is) vitatkozni, csak én ennek nem mindig örülök. Tudom, hogy a hét szabad művészet egyike a dialektika, azaz a vitatkozás művészete az ókori görögöknél is, de olyan bosszantó néha, főleg ez a tini-kori fajtája.

A hét szabad művészet mindenképpen álljon itt írásban is, hiszen olyan csodálatosan egyszerű a soruk.

I. Trivium-Hármas út: 1. Grammatica (Nyelvtan), 2. Retorica (gondolatok szabatos szóbeli kifejezése), 3. Dialectica (a gondolatok logikus kifejtésének tárgya)

II. Quadrivium-Négyes út: 1. Astronomia (csillagászat), 2. Aritmetica (számtan), 3. Geometria (mértan), 4. Musica (zene)

   Idén 100 éves a kínai kommunista párt, amit 1921 július 1-jén alapítottak. Tagjainak száma 89 millió, az egyik legnagyobb a világon. (A legnagyobb a BJP, a hindu nacionalista párt közel 100 millió fővel.) A Kínai Népköztársaság kormányzó pártja. Nem írnék részletesen róla, szerintem töriből (vagy csak egyszerűen az életből) mindenki emlékszik a kommunista párt felépítésére, szervezeti egységeire, hierarchiájára. Szélső baloldali, ideológiái a kommunizmus, a szocializmus, a marxizmus-leninizmus, és a maoizmus. 1982 óta itt eltörölték a pártelnöki tisztséget, ezt a szerepet a főtitkár vette át. Ismertebb főtitkárok: Teng Hsziao-ping (1956-1966), vagy Hu Csin-tao (2002-2012), jelenleg Hszi Csin-ping (2012-). Tuti nagy ünneplés lesz nyáron, már pár hete készülődnek a suliban is a gyerekek. Múltkor például ünneplő egyenruhában kellett mennie a fiúknak, mert készült róluk videofelvétel, amint az iskola együtt énekli az "Öt csillagos vörös zászlót". A dal nem a himnusz, de olyan szerepe van az ünnepségeken, mint nálunk a Szózatnak. A piros nyakkendőt kötötték fel a műsorhoz, amit egyébként minden nap hordanak, és amiről tudjuk, hogy nagyon kell rá vigyázni, hiszen az öt csillagos vörös zászló egyik csücske. Még házi írás közben is gyakorolták Irene-nal. Én pedig megkerestem a kottáját, hogy javítgassam őket, mert kívánnivalót hagy maga után a pontos dallamkövetés. Szerintem fontosabb volt a suliban, hogy minden gyerek a lehető leglelkesebben és leghangosabban énekelje.

   Az én nagy kislányom pedig 14 éves lett a múlt héten, így ezt a napot rá igazítottuk. Emlékkarkötőt állítottam össze neki a taobaoról, bár tudom, hogy nem hord szívesen semmilyen ékszert, majd hordja később. Olyan csüngi-büngik alkotják, amik róla jutottak eszembe, az ő kis életéről: a sok repülőzés, amit utál; az óvodai jele, a virág; az unikornis imádata, ami 5 évig (!) kitartott; a kínai milktea szerelem, aminek meg tán sosem lesz vége...stb. Egyébként tetszett neki. Nem annyira, mint az egyszemélyes elektromos főzőedénye, kedvenc citromsárga kacsás kivitelben. Nagyon jó házi hot-potot rittyentettünk benne este, sőt, azóta még kétszer, mert annyira jól sikerült az első. Kicsit elrontottam a mekis ananászos pitét, amit torta helyett kért, azért hősiesen elfogyasztottunk belőle egyet-egyet. Nagyon olajos lett. Ebből következik, hogy készítettem később egy gyümölcstortát is, nehogy már torta nélküli szülinapja legyen a gyermeknek. Arról persze nem készült kép, mert gyorsabban elfogyott, minthogy eszembe juthatott volna, hogy telefont vegyek elő.

   Bandesznak osztálykirándulása volt a sulis tíz nap utáni pénteken. Egészen korán 7-kor indultunk a suli elől három nagy busszal a csúszdaparkba. Felnőtt kíséretet kértek minden gyerek mellé. A két órás utazás alatt folyamatosan játékokkal és feladatokkal szórakoztatták a gyerekeket, és azonnal rájöttem, miért volt szükséges a felnőtt kíséret. Naná, hogy sokkal viccesebb a szívatás, ha apa, vagy anya, netán a nővéred az áldozata. Így esett, hogy Automan mese főcím dalt énekelt az egyik kisfiú nővére, hogy sminket kapott egy rendkívül türelmes és csöndes apuka, és hogy engem néven szólítottak, hogy mutassam a dalhoz tanult koreográfiát, mert véletlenül "elfelejtettem"...nagyon megijedtem...Nándi meg nagyon röhögött. Igazság szerint jól esett vele lenni egész nap, és neki is szüksége volt már erre a figyelemre. A sokféle kültéri csúszda mellett volt mit nézni sétálás közben is, mert különleges botanikus kertek és különböző kézműves termékek is kiállításra kerültek. A képen látható félelmetesen óriási csavaros és nagy izgalommal várt két csúszda sajnos nem csúszott...eléggé. A főépület 6. és 8. emeletéről indultak, de sajnos a harmadik környékétől kukacként kellett perisztaltikus mozgással leküzdeni magunkat. Nagyon sokat nevettünk önsajnálat és út közben lefelé. A délutáni indulás előtt még befigyelt egy fakultatív hegyi bobozás. Sokat boboztunk már eddig is, sokféle pályán, de ez volt az eddigi legmagasabb, amivel találkoztunk. Nagyon élveztük mindketten. Egy bob vitt felvonón a pálya tetejére, egy pedig le. Felfelé a kilátás volt meghatározó, lefelé a sebesség. Kicsit tartottunk attól, hogy sokat kell majd fékezni a félős anyukák miatt, mint a Nagy Falnál Mutianyu-ban, de legnagyobb meglepetésünkre szinte fékezés nélkül roboghattunk az összes kanyarban és ereszkedőben. A másik kettő itthon egyedül szivacsosra játszotta az agyát és bütykösre az ujját, és nagyon jól érezték magukat. Bár Luca szerint nem ettek aznap semmit...megjegyzem a reggelit az asztalon hagytam nekik, ebédelni lementek a Yeyéhez, vacsira pedig hazaértünk...mondjuk nem 6-ra, csak fél 8-ra...ez lehetett az valódi probléma...

   Ünnepélyesen megnyitottuk a tengerparti szezont vasárnap egy jó kis sárkányeregetéssel egybekötött dagonyázással, mert a tenger sehol sem volt, megint, helyette térdig érő iszap, míg a szem ellát. Csakis Gru ügyködhetett a Holddal...megint. Kiváló combizom-erősítő, és rendkívül jó kergetőzési hely két igen mozgékony fiú számára. A vicces cuppogó hangról nem is beszélve, amit észre sem vettek menet közben. Majd legközelebb. A kimosakodás már nem volt olyan vicces.

Már hetek óta le akarom írni, hogy én is elhiggyem igaziból, hogy a gyerekek tudnak kínaiul. Néha azon veszem észre magam, hogy csak bámulom őket házi írás közben, ahogy beszélgetnek Irene-nal. (Kicsit még könnybe is lábad a szemem.) Érdekes, hogy a sorrend teljesen felborult az induláshoz képest. Először Budapesten találkoztunk a nyelvvel a Keleti Nyelvek Iskolájában, pontosan három éve Éva vezetésével. Érdekes módon kínai létünk során jöttünk rá egy csomó alapigazságra, amit még tőle hallottunk, és akkor el se hittük igazán, vagy nem gondoltuk fontosnak. Pedig még a mozdulatai is kínaiak voltak, amit csak furcsának találtam akkor. Úgy nézett ki a sorrend, hogy Levi-Luca-Vivi-Berci-Nándi, és az érdeklődés motiválta és befolyásolta a tanulást. (A legmotiváltabbtól a mereven ellenállóig.) Ma pedig így néz ki a helyzet: Nándi-Luca-Levi-Berci-Vivi...és ez már így is marad. Azért nem vagyok mereven ellenálló, de az idegen nyelvek nem az erősségeim, enyhén szólva...egyelőre.