..."Visszatér minden a régi kerékvágásba"-Mi van?! Semmi, soha! Megmondom őszintén, nagyon aggódok az idei tanév miatt, de ebben semmi szerepe a vírusnak, sokkal inkább annak, hogy megint mindent újra kell tanulni, értelmezni, hiszen minden gyerek megnőtt annyira, hogy végre használják az eszüket arra is, hogy a legtöbbet hozzák ki az utolsó iskolai évükből a Jianlan-ban, arról nem beszélve, hogy Luca kollégista lesz. Az én okos kisnagylányom bentlakásos, magáért felelősséget vállaló középiskolás...most kicsit kisírom magam... 

   Vannak azonban konokul visszatérő dolgok is nálunk a mindennapokban: például a négylábú rágcsáló barátunk (vagy egy másik) újra hosszúra nyújtja pár éjszakánkat, és az álmaink sem éppen szépek miatta. Ja, lehet hogy erről még nem írtam...Délben beugrott a főbérlőnk és kért diót, létrát, meg ollót, majd diszkréten eltűnt a fürdőszobában. A gyerekek csak pupilláztak, hogy megértettem mindent, amit a bácsi kért és mondott, bár sokat lendített a helyzeten a tény, hogy mindketten tisztában voltunk az alapszituációval, ami sajnos a rideg valóság, miszerint egy patkányt keresünk. Mennyire fontos is a kommunikációs (információcsere) folyamatban a közlemény (üzenet), a forrás (adó), a nyelő (vevő) és mennyire elhanyagolható a közös nyelv (üzenet, kód). "Ugyehogyugye?" Hiába na, 2020 a Patkány éve. A kínai nyelv speciel érezhetően közelebb került a gyerekekhez az iskolából kihagyott félévnek köszönhetően. Nándi és Luca a nyaralás alatt kérés nélkül fordított nekünk -ha kellett- és még büszkék is voltak magukra. Hát még mi rájuk!

   Nyaraltunk egy kicsit megint az előző hosszú hétvégén. Ebben már nagyon jók vagyunk...mármint a rapid-utazásban. Ahogy azt már megszoktuk volt benne vallás, kultúra, meglepetés, buli, fürdés, ami csak kell,...na meg ami még bírható ebben az elképesztő melegben. Két célállomásunk is volt, az egyik Changzhou, a másik Qiandaohu. Senki ne ijedjen meg, ha ez a két város nem szerepel a földrajzi emlékeiben, én maximálisan megértem, mert nálam hiányosabb tudása földrajzból kevés embernek van. Ám ez sosem befolyásolt abban, hogy felnőtt fejjel ne pótoljam az elmaradt (vagy elfelejtett) fontos hiátusokat. Például Kína földrajzát, gazdaságát, és iparát, növény-, és állatvilágát...hahaha...abból a megközelítésből, ami szükséges jelenleg számomra. Szégyen nem szégyen, Kína számomra csak egy kifejezést jelentett: teraszos gazdálkodás. Eddig. Egyébként most is ámulatba ejt ez a fajta földművelés, ám itt a keleti parton sok ilyesfajta ámulatba ejtő és látványos kép tárul elénk élőben, "realtime": egy-két év alatt semmiből felhúzott és belakott városrészek; ipari létesítmények óriás parkolókkal; autópályák, bonyolult úthálózatok kertészeti csodákkal megspékelve; államilag kialakított kisgazdálkodások parcellázva, mobilházakkal...stb. Az igazi kedvencem azonban még mindig a jó öreg teraszos gazdálkodás.

   Előfordul, hogy utazásunk célja egy város megismerése, de van, hogy látványosságra hajtunk, mint jelen esetben is: Changzhou Dinoparkja és Qiandaohu Ezer sziget tava volt a kiinduló ötlet, a többi adódott út közben. Amolyan kínaiasan közel vannak egymáshoz, így fértek el egy hosszabb hétvégében. Meg amúgy sem tervezhettünk messzi kirándulást a suli előtt 10 nappal, mert tartományon belül kellett maradni a skacoknak. Tehát a sorrend is adott volt, hiszen Changzhou Jiangsu tartomány szubtartományi szintű városa. 3000 évre visszatekintő története a Csou-dinasztia idejében kezdődött. Kikötőváros és átrakodási hely. Országszerte híres Dinoparkjáról, a Tienning templomról és bambusz fésűjéről. Mindet megnéztük és kipróbáltuk...a fésűt is!

A templom és a területén található nemrég felújított pagoda az eddigi leglátványosabb ilyen jellegű épületegyüttes volt, és először láttunk igazi szerzeteseket egy zen buddhista kolostorban. Érkezéskor a vonatból kiszállva is egy szerzetes után sétáltunk, és megbabonázva néztük Nándival a ruháját, a mozgását, a nyugalmát, míg elváltak útjaink, mert apánk minden állomáson előreszalad, nem nézve hátra a bambulászó, ámuldozó családra, csak a célt szem előtt tartva. Lenyűgöző méretek, lépcsőhegyek, harang a toronyban (ezt a harangot nem kongattuk meg, ám később lesz másik, amit igen) és arany fényárban úszó oltár. Kint egy hatalmas parkkal azoknak, akiknek bírja még a lába a sétát a lépcsők után. Mi megnéztük, bár igaz ami igaz, liftet is használtunk a pagodában.

Másnap újult erővel és hihetetlen lelkesedéssel indultunk a Dinoparkba, ami Disneylandre emlékeztetett mindenkit már belépéskor. Voltak felvonulások, vidámparki attrakciók és kisebb tudományos-fantasztikus bemutatók is. A közös kedvencünk a nap összegzésekor a busztúra volt, ahová ugyan 1 órát álltunk sorba, ám közben láttunk dinoszaurusz csontokat és megkövesedett maradványokat is, valamint "jurassic parkos" genetikai kísérleteket bemutató laboratórium részeket. Az interaktív, 4D-s (arcodba vízsugár, orrodban füstszag...stb.), minden dino-rajongó igényeit kielégítő busz út pedig full-extrás volt járgány imbolygással, tirex élet-halál harccal, füstös-forró robbanásokkal és kiváló színészi képességekkel megáldott kínai túravezető hölggyel.

Ehhez képest a "nesikítsanya" kihívás minden pörgő-forgó, gyomrot és egyensúlyt magasan fennhagyó attrakció már szinte smafu volt. Lassan azt hiszem sportot űznek ebből a gyerekek...nem baj, nemsoká' mind elég magas lesz ahhoz, hogy együtt menjenek fel és mi ketten nevessünk lent rajtuk és készítsünk videókat (a Vörösingesek dalát dúdolgatva közben) bizonyítandó, hogy sikítani önkéntelen reakció és minden parás esetben ér...vagy nem?

   Ez volt az a kép, ami először megfogott és mindenképpen látni akartam az elsüllyedt kínai Atlantiszt, azaz Shi Chenget (az Oroszlán várost) Qiandaohuban a mi tartományunkban, Zhejiangban. Pontosan tudtam, hogy mire számítsak (azaz mire NE), mert számos útikalauzban, neten fellelhető cikk szól az Ezer sziget taváról. Maga a 2500 éves város sajnos nem turista látványosság ez a kiinduló helyzet, ám így is csodás a története a Qiandao nevű mesterséges tónak, amit 1959-ben hoztak létre egy vízi erőmű befejezése után. Területe 573 km², melyen 1078 nagy és néhány ezer kisebb sziget látható. Érdekességként leírom a víz alatt élő világ sztoriját, mert hiszen ettől misztikus és vonzó a hely: A Wu Shi hegység lábánál fekszik 26-40 m mélységben Shi Cheng, mellyel együtt egy másik nagyobb várost, valamint 27 kisvárost, több mint ezer falut és több ezer lakóházat árasztottak el. A város a keleti Han-dinasztia idejében épült. Amikor ráeszméltek, hogy a gyönyörű város szinte érintetlenül vár a víz alatt, és tartományi szinten is műemlékké nyilvánították, megpróbálták egy búvár csapattal felderíteni, majd kitalálni, hogyan lehetne megmutatni az embereknek, ám ez a mai napig nem sikerült. Az úgynevezett könnyűbúvárkodáshoz túl mélyen fekszik, ezért a kutatócsoport vezetője tengeralattjáró építését javasolta, ami több millió jüan befektetése után befuccsolt, mert a jelenlegi törvények nem engedik tengeralattjáró használatát belvízben... Jelenleg tehát csak tudod, hogy a csodásan nyugtató látvány, a különböző rekreációs és szabadidős központok, luxus szállodák, éttermek mellett a víz alatt egy másik világ pihen.

Természetesen, amilyen lehetőségeket a környék ad azt kipróbáltuk, még olyat is, amit nem is gondoltunk...Kis motoros hajóval szigetről szigetre suhanva megmásztuk az eddigi legmagasabb (szerencsére) lépcsős hegyet, mely tetején kongattunk pagoda-harangot (először), bambuszból készült ajándéktárgyak közül válogathattunk, extrém "sportolhattunk", bár ilyesfajta igényeink nem voltak éppenséggel...A szokásos eset történt: elindultunk valamerre (naná, hogy előre) egy hosszú és csinos pontonhídszerű vízen fekvő úton, és közben ott volt a kötélpálya át a tavon a másik szigetre, tehát mentünk, pontosabban repültünk sikítva, kiabálva, kapaszkodva a beülő száraiba mind az öten egyenként. A gyerekek szerint olyan volt, mint a játszótéri tányérhintás kötélpálya, csak itt több méterrel alattad víz is volt...hát ez a tény engem egy picit jobban frusztrált ennél, így hát -természetesen- én voltam a sikítós.

Mindent összevetve fantasztikus négy nap volt ez a kirándulás is az összes utazással (kb. 35 darab vonatjegyünk gyűlt össze), néha bosszankodással együtt. A látvány, az érzés az emlék a mi kínai csodánk!  

     A suli előtti utolsó közös napot is a tengerparton töltöttük és bár megint lett egy újabb réteg (egyelőre még piros) színünk, igazán otthonosan éreztük magunkat. Megpakoltuk a hűtőtáskát finom friss kenyérrel, rántotthússal és mentünk "gyűjteni a sugárzást magunkba". (Kelly hősei, D. Sutherland/Csodabogár: "-Sajtot eszem, bort iszom és sugárzást gyűjtök magamba!") A fiúkák ki sem jöttek a vízből, bár állítólag nem szeretik a sós vizet, mi pedig parti sziklákat másztunk a csajszival, aki egyébként úgy bújik a nap elől, mint itt mindenki. Nem tudom azért-e, mert őrzi a bőre fehérségét, vagy mert ez egy újabb kínaisodási fok...vagy talán mindekettő egyszerre...Lényeg, hogy indulhat a suli, mert "felhíleltük" (lásd: feléleszteni, élettel megtölteni, felerősíteni...valami játékos szleng a fiúktól) magunkat kellőképpen a harcra...mondjuk a nagy őszi szünetet, itteni nevén őszközép fesztivált már tudjuk, mikor lesz! Biztos ami biztos!

Ui.: Ha esetleg bárki hiányolná: a 44. bejegyzés : Több mint 20, de papíron 15 és a házassági évfordulónkra íródott. Mikor elkészült úgy döntöttem, hogy privát besorolást kap...mert Levi megérdemli...mármint a saját bejegyzést.