Ez egy rövidke bejegyzés lesz, mondhatnám, hogy dicsekvés, de az túlzás lenne. Március 15-e számomra egyet jelentett az iskolai műsor gyártással hol ének szakosként, hol magyarosként, hol mindkettőként egyszerre...De szép is volt! A gyerekeimnek másfajta műsorgyártásban vagyok az utóbbi időben: tanulási tanácsadóként, szaktanárként, szabadidő- és program-felelősként...meg még sorolhatnám, de a mostani témához ezek passzolnak, így nem fokozom tovább. Pedig jó vagyok fokozásban, túlzásban sőt túllövésben is, de ez egy másik téma.
Idén igazán egyszerű dolgom van, mert mindhárom gyerek tanulmányaiban jelentős szerep jutott a forradalmi eseményeknek. Sok lehetőségünk adódott az erről való beszélgetésre egyenként is, és közösen is. Feldolgoztuk a témát a hetedikessel töriből, a negyedikes verset tanult (Petőfi: Nemzeti dal), a kicsinek-aki másodikos- valamiért becsípődött Kossuth Lajos, meg a toborzódalok. Az egyik fiú azt nyomja "A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!", a másik "Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!" Közben pedig fogalmazást gyárt a nagylány:
"2020 március 15 Kínában
Március 15-én az emberek megemlékeznek az 1848-ban történt eseményekről. Az iskolákban előadást is tartanak. Az én családom közel két éve él Kínában, szóval mi nem szoktunk csoportosan ünnepelni, csak (meg)emlékezni. A kokárdánkat, mint mindenki más, mi is kitűzzük.
Ezen a napon 1848-ban reggel a Pilvax kávéházból a márciusi ifjak vezetésével az egyetemekre mentek embereket toborozni. Innen folytatták útjukat a Landerer nyomdába kinyomtatni a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Délután a Nemzeti Múzeum előtt Vasváriék beszédeket tartottak. Ezután a pesti városházára vonultak, hogy csatlakozásra bírják a város vezetését. Ezt követően felkeresték a Helytartótanácsot. A budai várbörtönhöz gyülekeztek, hogy kiszabadítsák Táncsics Mihályt. A nap végén a Nemzeti Színház Bánk bán előadásán Jókai Mór kiállt és beszédet tartott a közönségnek.
A tömegrendezvények, buzdító beszédek elmaradnak országszerte a koronavírus miatt. Idén mindenki a maga tudása és igénye szerint emlékszik ezen a napon történelmünk egyik nagy tömegeket megmozgató eseményére, ami nem mellesleg egy évig elhúzódó harcokhoz vezetett.
Ettől a naptól kezdve minden évben másképp is emlékszünk majd erre a napra 2020-ból. Éljen az otthoni kokárda készítés, meg a magyar szabadság, éljen a haza!"
Megkérdeztem, hogy engedi-e, hogy a blogomban helyet kapjon a fogalmazása, és beleegyezett. Természetesen szülőként büszke vagyok rá, de amióta itthon tanulunk közösen már tanárként is tetszik a munkája...főleg a helyesírása...meg a tényszerűsége...meg a cinizmusa...az egyszerűségéről nem is beszélve...
Hát, ez ilyen...otthon tanulás, otthon ünneplés.
