Sosem fog kiderülni Kínában hogy pontosan mi meddig tart, hova és miért mész, mi mennyit ér...stb. Furcsa? Nem. Természetes és tökéletesen kínai. Igazán nyár van, mert van semmittevés, nyaralás, tájfun, nincs tanulás (még), de kötelező olvasmány és felvételi feladatsorok itt-ott előfordulnak nyomokban. Egészen konkrétan ma délután indul három-négy napos útjára a Hagupit nevű tájfun. Várjuk és igyekeztünk félkészülni rá. A terasz növényzetét bepakoltuk a nappaliba, a szemetet levittük (nem fogunk merni lemenni szélviharban az tuti), feltöltöttük a power bankokat, zseblámpákat...Izgi lesz az éjszaka! A meteorológiai szolgálat jelentése szerint elég erős szélviharral és sok csapadékkal érkezik ma este. A szélvihar erősségének szintjét a Beaufort skála szerint határozzák meg. Francis Beaufort a brit flotta ír sorhajókapitánya dolgozta ki még 1805-ben a tengeri szél erősségének megfigyelésére. 0 fokozata a teljes szélcsend, utolsó 12-es fokozata az orkán, azaz minimum 115-120 km/h sebességű széllökések. (Nem tudom értelmezni a 13-as számot a meteorológiai jelentésben, de szerintem nem is akarom!) Volt már ilyen, bár akkor éppen Magyarországon nyaraltunk, és csak Jepa (Levi apa) ült a nappaliban egyedül, merthogy Kínában ilyenkor hazamennek az emberek a munkából is hamarabb, hála a pontos előrejelzéseknek. Most négyen ülünk a nappaliban és várunk valamire...

   Picit már előnyaraltunk idén, egy héttel ezelőtt Shenzhenben. Megint olyan helyekre leltünk egy ismeretlen városban, amiket nem is reméltünk. Levi munkája itt Kínában kezd tetőzni...szerintem tetőzött már párszor...utazik, dolgozik, tesztel, gondolkodik, vár, mérgelődik, megint vár. (Most éppen Xuzhouban "tetőzik" egyedül vagy két hétig...sajnos.) Elkísértük a skacokkal, és megnéztünk ezt-azt nélküle, majd a végén ötösben is lógattuk a lábunkat a Kelet-Kínai tengerbe.

   A keresőkben van egy "legjobb 10 látnivaló" lista minden városnál, amiből annyi van, hogy egy-egy városnak akár több száz megtekintésre alkalmas helye is lehet egyszerre. A viccen túl ez nagyon hasznos információ az ilyen jövős-menős külföldiek számára, mint mi. Azért amikor a férjem azt üzeni reggel, hogy "van egy nagy park műemlékekkel, meg üvegpiramissal 5 metró megállónyira a szállástól", akkor úgy indulunk neki a shenzheni valóságnak, hogy "ha nagyon gáz, legfeljebb gyorsan hazajövünk".

Végülis tényleg volt üveg piramis...teljesen olyan, mint a párizsi Louvre udvarán. A francia, 1989-ben átadott egyiptomi piramisokat idéző, acélból és üvegből alkotott modern építmény, amit -érdekességként- a neves kínai születésű amerikai építész tervezett: Ieoh Ming Pei (102 évesen halt meg 2019-ben.) Épületeit világszerte az elegancia, határozott geometriai formák és vonalvezetés, valamint nagy terek jellemzik. Rögtön a metróból érkeztünk ebbe a nyitóépületébe. Öt órán át jártuk a Window of the World tematikus parkjában a földrészeket, és már mondanom sem kell, hogy csodás élmény volt!

Béreltünk elektromos furit (popsi-szállítót), ittunk jéghideg kókuszt, minimum 10 liter vizet, ettünk különleges technikával készült jeges gyümölcsös fagyitekercset, vettünk "világútlevelet" és uzsgyi! A világ jelentős épületei sorakoztak fel előttünk kicsinyítve és mi boldogan sétáltunk Ázsia hídjain, vulkánjain, Afrika falvaiban, az egyiptomi Szfinx előtt, Európa nagy városainak híres épületei között és terein. Megpihentünk az amerikai Szabadság-szobor árnyékában, szemben a Rushmore-hegy elnökeivel (Washington, Jefferson, Lincoln, Roosevelt), és New York-Manhattan városnegyedének tengerparti látképével.  Ausztrália mini szigete az Operaház vitorláival az Eiffel-toronyról is fenséges látvány. Milyen érdekes, hogy Kínában fellifteztem a torony tetejére, de Párizsban csak a feléig jutottunk. Halkan jegyzem meg, hogy amikor Párizsban találkoztam vele élőben először (2003-ban) még nagyon fiatal voltam, a férjem még "csak" a barátom volt, és szégyenszemre egy kávé jobban esett, mint még egy emelet...(igazából nem volt több pénzünk).

Érdekes, hogy mennyi mindent tudnak a gyerekek anélkül hogy ennek hangot adnának, de persze jó beszélőkém egész úton be nem állt, mert én bizony hangot adok a fontos tudnivalóknak. Még egy nyelvtörőt is elsütöttünk a Lenin Mauzóleum előtt egy videó erejéig: Lenin mauzóleumának millenniumi lelinóleumozása. Ja, és láttuk az Eiffel-tornyot kínai felirattal..."megint". (Hangsúly megvan? Mint Forrest Gump és az amerikai elnök.) Mondanom sem kell, hogy meglepődött este Levi a képeken, élménybeszámolókon. Bár a skacok mércéje szerint az éjszakai tesztelés apával a Hitech Park parkolójában verte a napi legjobb élmény szintet...gyerekek!..."-De hát kínaiul beszélt az autó!"

   A másnapi vidámpark-túra utáni marha steak vacsi is bosszantóan nagy hatással volt a mi kis gourmandjainkra. Pedig itt is volt minden, mi szem-szájnak ingere: jeges-csúszda világ, hullámvasút, mesecsónak, panoráma kerék, break-dance, ikarus...Na jó, Nándi önbecsülése még napokig az egekben járt a céllövöldében nyújtott teljesítménye után. Mi is csak pupilláztunk a lufik sűrű durranásait hallva, meg az egymást követő négy találat után. Meg is ért két óriási rózsaszín plüss báránykát, és egy cseppet sem zavarta a mesterlövészt a csajos meglepetés a nagy büszkeség közepette.

   A lopott nyaralás zárásaként pedig végre apánkkal töltöttünk három egész napot. Mondjuk másfél utazással ment el, de a fennmaradó idő igazi koktélozós, vízből csak enni kijövős semmittevés volt egy igazán fejedelmi tengerparti csodaszállodában. Nem is részletezem, mert az már dicsekvés lenne...ám ami este történt a tengerparti séta előtt, az még bennünket is meglepett: magyarokkal találkoztunk a shenzheni tengerparton. Egy nagyon kedves zsidó-magyar házaspárral, akik Kínában élnek és nevelik két magyarul, angolul, meg héberül igazán választékosan és gyönyörűen beszélő lányukat. Ha többet nem is találkozunk velük, egy estére örömöt szereztünk egymásnak (algoflex fortét adtam fejfájásra a táskámból-honnan máshonnan-,mert egy órája gyógyszertárat hajtottak sikertelenül) és anyanyelvünkön beszélgettünk felnőttekkel Kínában...végre!

   Ui.: Jelentem minden kedves aggódónak: Hagupit elvonult! Nagy csinnadrattával ugyan, -nem is vagyunk valami fittek Lucával ma délelőtt a kialvatlanság miatt- de a folyamatos esőn kívül nem maradt más utána. Fák a helyükön vannak, az utak járhatóak, a furink is a fal mellett áll, pedig éjjel meggyőződésem volt, hogy a hangok alapján maximálisan átrendezte az udvar megszokott képét a kis hamis. Elképesztő, hogy milyen élénk az ember fantáziája (a takaró alatt recegve), ha kinyitja a sötétéség és a napi zajoktól mentes éjszakai csend. Imádom és félem is ezt az állapotot...ezért szeretem a pszichotrillereket...és ehhez az éjszakához még gyilkosság sem kellett, hovatovább rendező sem. Csak a való élet és a természet ereje. (Mennyire jó film téma...!) Ma várhatóan korán fekszünk és rezzenéstelenül alusszuk át az éjszakát...

   Ui².: Francis Beaufortnak innen üzenem, hogy a 13-as fokozatú szélerősség igenis létezik!

   Ui³.: Apa, anya! A javított ablak ezek után mindent kibír majd!