Ma reggel ismét tűzijátékra ébredtünk! Hajnali 4 órakor. Kezdünk rájönni a mikéntjére...a miértjére sosem fogunk! Indul egy petárda sorozattal, ezzel összehívják az ünneplő népet (ez a pótkocsi kavics a fejed mellett), majd egy fél óra múlva jön a  műsor, legalább két sorozat tűzijáték formájában. A gyerekeknek ma meg se kottyant, én pedig végig néztem mindhárom kört (komolyan mondom, még tetszene is, ha nem ilyen eszetlen órán lenne), és legalább nyugodtan felkészültem a legszomorúbb reggelre, a hétfőire egy esős, ám annál tartalmasabb hosszúhétvége után.

   Érdekes, hogy az ember milyen könnyen megszokik más rendszereket, és még el is fogadja azokat. Urambocsá' még azonosul is velük. Félreértés ne essék, nem lettünk hithű kommunisták, de az új iskolai regulákat megszokjuk lassan. Hogy első hétfőn zászlófelvonás van, korábban kell érkezni, és tisztelegni kell a vörös kínai zászlónak, amin öt csillag van. A vörös a kommunista forradalom, a nagy csillag pedig a kommunista párt szimbóluma. A négy kisebb csillag a munkásokat, a parasztokat, a polgárságot és a patrióta kapitalistákat jelképezi, akiket egyesít a kommunizmus építésének feladata. A nyakkendőt sosem szabad elfelejteni felkötni, és tisztán kell tartani! Még a fülemben cseng a dob hangja, amire mi is bevonultunk anno az összes iskolai ünnepségre. Persze koromból adódóan az igazi mozgalmi dalokat csak a paprikaföldön hallás után tanultam meg, mert a paprikaszedés az pont az a munka, amihez illik a Fel vörösök, proletárok..., vagy a Amúri partizánok dala. Azért a kínai iskolában is haladnak a korral, meg az új pedagógiai módszerek is helyet kapnak, csak némi szülői önállótlanság és feladattudat-hiány miatt, kicsit szájbarágósan kapja az ember gyereke a tömérdek projektmunka-részfeladatot, meg egyéb házi feladatokat a pihenős hétvégére...is. Az ötödik évfolyam az elmúlt iskolai 10 napban a kínai írás és nyomtatás históriájáról tanult különböző órákon, lezárva egy színes-szagos kivetítős előadással valamelyik nyomdász apuka segítségével. Tuti volt, szívesen vettek benne részt a gyerekek.

   Mi nem örültünk ennyire a férjemmel a hétvégi plusz munkának, bár a srácok nem aggódták túl a dolgokat. Így aztán megnéztünk közösen egy iráni nagyon szívfacsaró másfél órás filmet Kiscipők címmel Berci fiammal, és családilag referáltunk a tanárnéninek a levonható tanulságokról, ki-ki korának megfelelően. Irene-nal feldolgozta Luca 4 vagy 5 részét az új kötelező olvasmánynak angolul-kínaiul, és Wechat-en Moments-elte a levonható tanulságot, ahogyan kellett. Felkészítettem Bercit, aki amúgy is szeret előadást tartani Püthagorasz néhány inkább vicces, mint matematikához kapcsolódó meséjéből, és mindannyian magunkévá tettük - hacsak egy hétvégére is - az amerikai Hálaadás napját köszönő kártyák és tabló formájában. 

   Amikor pedig nem esett az eső, belefért minden az eszetlen buliba: slime a plafonon, roller és görkori az udvaron, és a régóta kinézett Wenzhou Science & Technology a városban. Ez a kiállítás tényleg a Csodák Palotája, csak ingyenes, nagyobb és picit még profibb is. Három emeleten várja a tudásra szomjas közönséget különféle fizikai és kémiai témákban, mint pl.: a fény törés (Lucusnak pont jól jött), a nyomás, földrengés-jelzés, perpetuum mobile, a különböző erők és hatásaik, tükrök és képeik... (és itt nem a telefonom kamerája torzított...megbocsáthatóan előnyös hosszú, vékony nővé magas kisfiam társaságában)

   Nándus egyébként többször eltűnt mellőlünk, mert annyira tetszett neki egy űrben lövöldözős játék, amit a szorzótábla segítségével lehetett használni. Meglepetésünkre megjegyezte, hogy 2x3 az 6, hogy 3x3 az kilenc, és ha rossz számot lősz az űrhajóra többszörösen megnő a rajta szereplő érték, ha megfelelővel tüzelsz, osztódni kezd. Hat éves, de ha lőni kell, jöhet a szorzótábla is. Mondjuk angolul olvasni is csak azért fog, hogy ne kelljen segítséget kérnie tőlem, hanem elolvashassa ő maga az x-boksz utasításait... 

   Amíg az első szinten vizes fizikához kapcsolódó játékokkal játszottak a fiúk, mi Lucával megnéztük a harmadik emelet robot technológiáit is. Találkoztunk Wall-e-val, kínai hagyományos zenére karddal "táncoló" robotkarokkal, csúszómászó és világító robotféreggel, és még sok érdekességgel. Estére miután beszéltünk a családdal, megettük a karácsonyi előzetes próba-halászlevet (de csak azért, mert nem hittük el hogy egy nap alatt érkezik a megrendelt friss 1,5 kilós PONTY) házitésztával, és jól megdicsértük apát az eddigi legfinomabb alkotásáért, eltettük magunkat holnapra, hogy kezdődhessen egy újabb etap újabb megoldandó problémákkal, újult erővel...és akkor jött a tűzijáték ma hajnalban, és a bejegyzésem keretbe is került, mint egy valamirevaló irodalmi alkotás.

Ui.: Előbújt a petrezselymem! Bibibi! Ilyen télelő novemberünk van idén.