Az ókori világ 7 csodája alatt az ókori világ hét legismertebb építményét értjük, természetesen a mi kultúránk örökségét. (A gízai piramisok, Szemiramisz függőkertje, Artemisz-templom, olümpiai Zeusz szobor, A halikarnasszoszi mauzóleum, A rodoszi kolosszus, A pharoszi világítótorony) Legnagyobb meglepetésemre azonban sem az újkori (kiegészített) felhozatalban, sem a modern idők listájában, sem a turista látványcsodák között, sem semmilyen alternatív listában nem találtam a hsziani agyaghadsereget. "Ha 100 év történelmét keresed, menj Sanghajba. Ha 1000 év történelmét, utazz Pekingbe. Ha Hszianba mész, egy 3000 éves Kínát találsz." Egészen komolyan mondom, hogy mi csodát láttunk hétvégén...

   A szünet előtt kitaláltuk, lefoglaltuk, megvettük, és október 4-én hajnalban elindultunk a reptérre egy újabb kínai kalandra. Hszian egy a kínai császárvárosok - Peking, Sanghaj, Hancso, Jen, Sang, Po, Ao...stb.- közül, egészen konkrétan az első kínai császár székhelye. Csin Si Huang-ti ( Csin Si sárga-császár) i.e. 260-210 leszámolt vetélytársaival, egységes birodalommá formálta a hadakozó fejedelemségeket, egységesítette az írást, óriási út- és csatorna-hálózatot hozott létre, a már meglévő falszakaszokat összekötve létrehozta a kínai Nagy Falat, megalapította a csin-dinasztiát (mondjuk ez éppen csak két császárból állt, de volt második és harmadik csin-dinasztia is)...és még sorolhatnám érdemeit, amik elképesztőek önmagukban is, nemhogy együtt. Hiányossága is volt ennek a "csoda-császárnak", nevezetesen hogy betegesen rettegett a haláltól. Háromszor kísérelték megölni, ezért körülvette magát varázslókkal, sámánokkal, minden nap másik szobában aludt palotájában, két kocsival utazott és megszállottan kereste az örök élet elixírjét.

Egy száz évvel később élt történetíró feljegyzéseiből értesülünk a sírhely kinézetéről, bár a hadseregről éppenséggel szó sem esik benne. A császár gigantikus sírhelyéhez, méginkább halotti városához - amit már egészen fiatalon, uralkodása elején építtetni kezdett - tartozik az agyaghadsereg is. A jelenlegi becslések szerint a teljes területe 57 km², magának a birodalomnak a kicsinyített mása palotákkal, kápolnákkal, a folyókkal, melyek higannyal voltak feltöltve, hogy ezzel is védjék a helyet a betolakodóktól. Körülbelül 8000 katona (184-197 cm magasak), 130 harci szekér, 520 ló, 150 lovas - ez a védő sereg, valamint maga a császár, teljes kiszolgáló személyzete, különböző épületek(!) és kincsei találhatók. Többségük még mindig a föld alatt betemetve. Tekintettel arra, hogy az 1974 óta feltárt leletek állagmegóvása is komoly gondot okoz, az a döntés született, hogy a további munkálatokra 2050 körül kerítenek sort...kénytelen leszek visszajönni öreg fejjel Kínába...

Az agyaghadsereget a sírt rejtő piramis közelében helyezték el földalatti árkokban, mintegy a sír védelmére. A sereg négy árka darabonként 1,5 km hosszú és kb.5 m mély. Ha a gigantikus méretek nem varázsoltak volna el, a látogató tömeg nem sodort volna feltartóztathatatlanul és rést találva megállsz egy kis időre, észreveheted hogy minden katona egyedi vonásokkal, különböző hajjal, más-más ruházattal rendelkezik. És végül eszedbejut, hogy a megalomán, egoista császár vitt magával a túlvilágra mindenkit: hivatalnokokat, közvetlen szolgákat, ágyasokat, az építőmestereket...biztos ami biztos, még tulajdoni lapokkal is bizonyította, hogy a föld és ami rajta van az övé. Ez elképesztő!

   Szeretem, hogy a férjem makacs önállósága a kirándulásaink során a lehető legjobb tulajdonságává válik. Kiválóan és magabiztosan közlekedünk a világ bármely pontján tömegközlekedéssel is és valahogy minden fontos turista látványosságra rálelünk ösztönösen menet közben, mégha zuhog is az eső és hideg is van, ami a gyerekeket erősen befolyásolja...Már első este nyakunkba vettük a várost és a metróból kiérve megpillantottuk a kivilágított, ép és hatalmas városfalat, ami 13,7 km hosszú, 98 bástya szabdalja, és négy kapuján keresztül volt megközelíthető a város. Mellette sétálva ráleltünk a híres muszlim streetfood "Kánaánra", majd tovább haladva a Kis vadlúd pagodára.

Buddhista szerzetesek építették a legenda szerint annak emlékére, hogy végső kétségbeesésükben ételért imádkozva, a fölöttük elszálló vadliba csapatból leesett egy törött szárnyú madár. Megmentve az éhhaláltól a rendet, tehát a szent helyen pagodát építettek. Egyébként itt fordították szanszkrittről kínaira a szentírásaikat és buddhista erekjéket tartanak benne. Van Nagy vadliba pagoda is...valahol a "közelben"... 

   Bevallom őszintén sokféle előítélettel érkeztem Kínába egy éve, amiknek nagy része megdőlt, vagy csak egyszerűen szertefoszlott. Nem nagy dolgokra gondolok, és nem is gonoszságokra, inkább kulturális szokások különbségéből adódó nehézségekre. Például attól aggódtam legjobban, hogy mit fogunk enni...és büszkén jelentem, hogy eljutottunk oda három gyerekkel, hogy helyi különlegességeket kóstolunk és eszünk az idegen városokban. Mert ahogy Magyarországon, itt is megvan minden tájegység jellegzetes étele. Erre például van kenyér...na nem a mi félénk...

Kezdtünk a bárány paomo-val, ami egy leves étel lepénykenyérrel tálalva. A története pedig hogy "...a császár a hosszú úton nagyon elfáradt, étel-készletei kimerültek, és szakácsa kénytelen volt a megmaradt szárított bárányhúsból levest főzni és a száraz lepénykenyeret beledarabolva puhítani. Így tálalta a császárnak -nagy aggodalommal- a szegényes ételt. Ám meglepetésére -vagy csak a fáradtság miatt- annyira megörült a meleg ételnek a rettegett császár, hogy busásan megjutalmazta a szakácsot, és többször kérte ezután a bárány paomo-t." 

Ebből a bizonyos lepénykenyérből készítik a hsziani szendvicset is a rou jia mo-t, ami még a legválogatósabb fiunknak is kedvence lett, és a papucs formára emlékeztető húspástétommal megkent sült, ropogós pizzát. Csupa finomságot ettünk Hszianban!

   Mindig könnyen észre lehet venni, hogy melyik gyümölcsnek van szezonja, ha nem vagy vérbeli mezőgazdász, akkor is. Most például a gránátalmának, aminek saját "városrésze" is volt Hsziánban, jelezve ezt egy gigantikus gránátalma szoborral. Az útszéli árusok 100 méterenként árulták pultjaikon a babafej-méretű gyümölcsöket, és a gyümölcsfákon egyesével (!) bezacskózva vártak a mosolygó, érő almák a sorukra. Felénk lényegesen kisebbeket lehet vásárolni, most már sajnálom, hogy nem cipeltem haza legalább egyet! "Csak az íziért!"

   Már a kocsiban ültünk és hazafelé tartottunk a reptérről, amikor arról beszélgettünk, micsoda szerencse, hogy mifelénk, Vencsoban még meleg van. Biztosan az erős páratartalom, meg az örökké felhőkbe burkolózó hegyek miatt nem láttunk Kínában szivárványt, pedig előfordul hogy egyszerre esik az eső és süt a nap. És akkor megjelent mögöttünk egy hatalmas, fényes szivárvány megkoronázva a legcsodásabb hétvégét.