Már-már aggodalomra ad okot, hogy mennyire kiszámítható mostanában minden. Gyerekek iskolában, férj munkahelyen, én otthon...és nincs DE...még akkor sem, ha belegondolok abba, hogy nem otthon vagyunk, hanem Kínában és itt mindig történik valami váratlan. Azáltal, hogy kiszámítható lett az élet arra jöttünk rá, hogy beleszoktunk a másvilágba (de szép).
Kb. egy hónapja a férjem azzal jött haza, hogy meglátogatták a rend őrei (csak hogy jól érzi-e magát a városban) és mellesleg kiderült, hogy nem annyira szabályos és legális az én furi taxim, tekintve, hogy nincs kínai jogosítványom. Még az is elhangzott, hogy ha balesetet okozok, börtönbe is kerülhetek. Nos azóta tompítottak a dolog élén egy újabb látogatás alkalmával, mikor is tájékoztatták Levit, hogy elintézték a dolgunkat, "szabadon garázdálkodhatok", de a kötelező sebességhatár betartásával! Állítólag gyorsan száguldottam éppen a látogatás előtt, és felismerték a furit..., vagy engem...Levi azóta Szőke ciklonnak hív, pedig nem rajongok Rejtőért, a szőkeségem is lassan a múlté, és a furi végsebessége is 50 km/h. Eszembe jutott barátnőm mondása: "Nem hajtok gyorsan, csak lendületesen közlekedek!" Hát így!
A suliban idén is volt challenge day, csak most nem Luca pompom lánykodott, hanem Nándi rendőrködött, Berci pedig a sportversenyen futott. Egy hetes program volt, minden osztály nagyon komolyan vette a felvonulást és a versenyszámokat is. Szurkoltak egymásnak a gyerekek, a sport pálya mellett piknikeltek, friss levegőn voltak. Így már rendőr jelmezünk is van...sőt kung-fu "pizsamánk"is, igazi Jet Li-s. Ja, és újabb oklevelünk!
Berci egy esti matek házi feladata az volt, hogy mértékegységeket becsüljön és/vagy adjon meg pontosan, pl: Wenzhou nagyváros főtere 24 m², km², vagy ha? Az internet szerint hektár, amit én sokallottam, így hétvégén megnéztük magunknak (nem először). Tényleg akkora! Mondjuk magába foglal egy pártszékházat (igen nagyot), legalább két parkot és a lebetonozott placcot is a liftes kilátó toronnyal. A Wenzhou Múzeumról és a Wenzhou Technika és Tudomány Múzeumáról már nem is szólnék (mert korábban megtettem). Nagyon szép! Hozzávetőlegesen a Városliget parkja 80 ha, 100 a Hősök terével és a különböző intézményekkel.
Ha már bennjártunk a városban, kipróbáltuk régi vágyamat is, a bérelhető városi biciklizést. Rengeteg ezzel foglalkozó cég kerékpárjai találhatók a városokban és régi buli lehet, valamint nagyon kedvelt, mert sok az erősen elhasznált járgány. Kb. 60 forintért (1,5 yuan) használtuk őket 2-3 órán át. Nagyon élvezték a gyerekek, mert itt nincs biciklink, rollert nyúzunk vagy görkorit...és "Apa kocsit hajt" (de utáltam ezt a Tudósok számot...)
Lassan jön a december, ide pedig tegnapelőtt megérkezett a hideg. Még nem "fűtünk", de télikabátot húztak reggel a fiúk. Luca nem. Ő kemény. Kicsit tényleg kínai. Bírja a klímát, szereti a konyhát, érti a nyelvet...Bár inkább azt mondanám, hogy ő a fejlődési zónájába lépett. Csodálatos gyerek...mindenkitől a legjobbat örökölte. A legcsodálatosabb azonban, hogy ezt ő nem is tudja...még.
Alig várom, milyen új célokat tűzünk ki családilag közösen...ha már egy csomó mindent megtanultunk itt, már rég nem félünk, és komfort érzetünk nem is volt sose, ha ugyan ez kiinduló pontnak tekinthető. Visszatérve az első mondatomhoz, azért ezt a mostani helyzetet élvezem, bár Levi túltolja a munkát (ahogyan otthon is), a gyerekek néha lazulnak a suliban (ahogyan otthon is), én pedig folyton agyalok, okoskodok, kitalálok (ahogyan otthon is). Tehát minden oké.
