Az igazság az, hogy nem szeretem ezt a kifejezést. Már-már utálom, de azon vettem észre magam, hogy csinálom. Sajnos vagy nem, ez a helyzet. Minden "hosszúhétvégét", minden magyar ünnepet, otthoni, családi, vagy állami hagyományt maximálisan ki akarok élvezni, ezért minden kelléket megszerzek hozzá és meg is ünneplem ahogyan az a Nagykönyvben le van írva. A családom pedig nem ellenkezik. Miért tenné, ha szép a lakás, finom a halászlé, meg a sütőtök, a kacsasült, a diós kifli...sőt, alig várják az első mézes kalács illatát. Hogy a karácsonyi diós, mákos bejgliről ne is beszéljünk még december elején. Pedig kell, itt az ópium tilalom hazájában...megoldunk mindent! (Egyébként a fekete szezám íze megtévesztésig hasonlít a mákéhoz.)

   Olyan bejegyzéseket olvastam a facebookon, miszerint borzasztó, már-már bosszantó, hogy novemberben elkezdik egyes üzletláncok a karácsonyi díszítést, és ünnepi zenét kell hallgatni a plázákban is. Szegény otthoniak! ITT NINCS KARÁCSONY!!! Ha jól sejtem Kínában a Hold Újév lesz a nagy durranás, a családi és országos és állami és mindenes buli. Még nem töltöttünk itt januárt és februárt hogy lássuk. Majd most! Mi azért készítjük a lelkünket, a lakást, és egymást is a karácsonyra. Barátnőmmel nevettünk azon, hogy most pár évig mi vásároljuk fel a taobao "christmas" feliratú tartalékait, és folyamatos lejátszásra állítjuk a youtube karácsonyi zene listáját egész decemberben kompenzálás ürügyén. Tényleg elkezdtük, nem viccelek! Muszáj! Az idő mondjuk nem kedvez még, és nem is számítunk hóesésre, meg 10 foknál kevesebbre. Azt azért álmomban sem gondoltam, hogy december másodikai névnapomat a tengerparton fogjuk tölteni piknik ebéd és homokvár építés közepette. Azért nagyon meghitt volt, mégha több százan gondolták is rajtunk kívül ugyanígy. 

   Pár éve olvastam valahol, hogy egy nagynevű divatcég igazgatója azt nyilatkozta, hogy Kína a divat igazi hazája, nem Franciaország (Párizs), meg Olaszország (Milánó). Nem a tervezőket és kreációikat tekintve, hanem a napi felhasználást. Itt a divat az utcán van valóban. A legújabb is. Nem kell azon gondolkodnod, hogy mit, mivel vehetsz fel, mert egész szetteket kapsz meg potom áron bárhol a cipőtől a ruhán, kabáton át a hozzáillő kalapig. Dizájner gyerek ruhákban sincs hiány. Mezítláb szaladgál tüll habos-babos csodában  homokosan, vizesen a lurkó a tengerparton. Anyuka megy el  gyermekéért az iskolába ferdén szabott ingében, hímzett gépi-szakadt nadrágjában csakis hozzáillő cipőben és táskával, megbolondítva egy nagyon vagány kalappal. Ezt persze fotózzák is. Mármint saját magukat. Olyan beállításokban, hogy az felkerülve egy közösségi oldalra, akár beállított modell-fotónak is elmenne egy divatmagazinban. Ez volt a tengerparton is. Lazáncipőtlóbálok, nemodafigyelekcsakelmélázok, éppenmagányosansétálgatokatengerparton fotó hegyeket láttunk elcsattanni. Rá kell vennem magam nap mint nap, hogy ne szabadidő ruhában szaladjak el a srácokért a suliba a furival, mert még azt hiszik beteg vagyok. A sminkelésre is vissza kell szoknom, nehogy azt gondolják már, hogy minden európai nő úgy néz ki mint én, amikor beteg vagyok és leharcolt és fáradt. Mint ma. Itt már úgyis azt gondolják, hogy minden európai magyar! (Szegény Nick az iskolai anyanyelvi angol tanár is, pedig hát nem!)

   Nem csak a ruhákhoz jut az ember készen, de a főttételhez is, ezért van úton útfélen egyszerű, vagy garázsból hirtelen kialakított étterem, vagy azzá alakított furi, esetleg egy kirakott kisasztal a frissen sült zöldséges lepényszerű finomsággal...és ha bejön a biznisz, másnap többet hoz emberünk, harmadnap pedig már ott süti a helyszínen. És ne is hízz el...de ne ám, erről gondoskodnak a szupermarketben, ahol CSAK akciósan juthatsz az általuk kitalált mennyiségben a gyümölcshöz, vagy a zöldséghez. A múltkorjában gránátalmát szerettem volna venni, de 4 db volt 10 yüan, én pedig csak egyet szerettem volna venni. (Négy nem fogy el, ennyire nem fanok a gyerekek.) Nem tudtam megvenni, mert nem mérték le nekem azt az egyet. Következő alkalommal a kukorica volt akciós 10 db 4 yüanért tényleg baráti, de nekünk napokig elég 4-5 db. És vajon megkaptuk? Meg. De csak azért, mert a férjem is ott volt, határozottan ránézett a nénire, és azt mondta neki magyarul, hogy "ezt így visszük!"...el kell tanulom ezt tőle!

   Én olyan gyorsan fogok visszafogyni, ahogyan meghíztam, és olyan jólöltözött is tudok lenni, mint amennyire topis. Sőt, még sminkelni sem felejtettem el, bár tény, hogy nem merek kozmetikushoz menni itt, mert nem tudnak mit kezdeni a bőrömmel, és mert olyan fura egyenes fazonú mindenkinek a szemöldöke. A lányom sem hagyja, mert pont abban a korban van, amikor ezek az igazán csajos dolgok már kezdik érdekelni. Sőt, megszerette a durván rózsaszín dolgokat is, néha még fel is veszi őket! Sokat alakultunk, változtunk is ebben-abban óhatatlanul mióta itt vagyunk, ezzel együtt tartjuk az otthonról hozott hagyományainkat is. Nem most fogunk például leszokni arról a családi szokásunkról sem, hogy esténként összebújunk a gyerekekkel, és hol együtt, hol külön-külön megbeszéljük az arra érdemes fontos dolgokat. Annyira nem, hogy már ők is elkezdtek összebújni és együtt ügyködni, vagy csak csacsorászni. Kész szerencse hogy gigaméretűek a gyerekek ágyai is. Imádom a családom!