Évzáró és félévzáró ünnepségeket tartunk három napja. Öltöztetem a gyerekeket hol egyenruhába, hol kínai hagyományos viseletbe. Vizsgákra, fellépésekre készülünk, tanulunk még utolsó erőnkkel természetismeretet, matekot, angolt, kínait, de már itt lapul a magyar vizsgák anyaga is a széken. Közben nagyon várjuk, hogy 23-án szerdán újra felszálljunk a repülőgépre (gépekre) és hazalátogassunk Magyarországra.
Félévenként minden tantárgyból vizsgát kell tennie a Pingyang Jianlan School tanulóinak. Különböző vizsgaállomásokon számolnak be tudásukról a gyerekek. Meglepően nyugodtak voltak a gyerekeim az utolsó héten...talán az esélytelenek nyugalmával mentek harcba, mégis oklevelekkel és ajándékokkal zárták az első félévüket egy kínai magániskolában. Ügyesek voltak, voltunk! Szerintem az apjuk örül legjobban a szünetnek, mert nincs több sience fordítás, meg kínai tanulságos olvasmányok száz furcsa kérdéssel...Tényleg igazi hard work volt mindenkinek, de reméljük hogy egyre könnyebb lesz félévről félévre.
Nagy izgalom, felkészülés és két napos hosszú próbák előzték meg a céges évzáró ünnepséget, aminek fő attrakciói a kollégák, munkatársak előadásai. Ahogy már egyszer írtam a rendezvényeikről, igazán profi külsőt adnak ezeknek a fellépéseknek. Tökéletes kultúrsokkot okozva az európai szemünknek. Mindenki szeret színpadon állni-ha tagadja is-és igyekszik a legjobb tudását adni, bár a mi elvárásainknak még mindig nem elég szervezett a ügymenet... Ennek ellenére nagyon ügyes volt a férjem és a lányom is egy éneklős, új év köszöntő zenés dalban.
Február 5-én vált a holdnaptár szerint az új év a disznó évére a kutyáéról. Minden nagyon piros és arany ilyenkor és egy hetes állami szünet is van. Készítenek és adnak is ajándékokat egymásnak az emberek, nemcsak a családtagok! A red pocket-ot mindenki szereti, mert pénzt rejt, de ajándékoznak apró figyelmességeket is, mint könyvjelző (szerintem) speciális fonási technikával, és ajtódísz melyen boldog új évet felirat van. A gyerekeim hoztak haza az iskolából nekünk is. Na meg az elmaradhatatlan tűzijáték-maraton...már alig várom!
Amióta szünet van csak a hazautazásról beszélnek a gyerekek. Gondolatban százszor is megtervezték, hogyan járják körbe az első bevásárlóközpontot a repülőtérről hazavezető úton, és mit rendelnek a KFC-ben vacsira, mert végre otthon nem fog csípni semmilyen étel és lesz káposzta sali is. És milyen jó lesz, ha értik amit kérsz, és még netán segítenek is a választásban az eladók...
Azért tanulnak is a magyar vizsgáikra szépen nyugodtan, mert sokat pihennek is közben. Voltunk Lucával piacon valamelyik reggel, és természetesen dupla annyit vásároltunk, mint szoktam egyedül. Hiba volt egy éhes tinit magammal rángatni, bár olyan reggeli finomságokat is megvettem, amit sose tennék egyedül...és csak egy végezte a kukában.
Érdekes hogy ugyanazt érzem most, mint amikor otthon a Margaréta utcában kezdtem el a csomagolást fél évvel ezelőtt. Kicsi aggodalommal vegyes kíváncsiságot erős honvággyal keverve. Furcsa, sose gondoltam volna, hogy megszeretem Kínát. A csodálat most is megvan, de már kicsit otthonomnak is kezdem érezni. Nem igen tudom ezt az érzést hova tenni, de most nem lamentálok tovább, megyek és csomagolok...
