Mielőtt Kínába költöztünk nyáron négyesben moziztunk a gyerekekkel, mert szeretjük. Játszottak egy Pixar rövid filmet is a mese előtt, ami - akkor még számunkra meglepő módon - egy kínai sztori volt. Jól egymásra néztünk a gyerekekkel, mert furcsa élmény volt pont akkor, pont ott. Olvastam róla azóta, az első női Pixar rendező (Domee Shit) munkája, aki kínai származású és igen nagy reményeket fűz hozzá a stúdió... A címe Bao. A baozi egy reggeli étel, amit töltenek hússal, zöldséggel, de édes is lehet, és gőzölt kenyér tésztája van. Amiért pedig eszembe jutott ez a történet, az egyik este hangzott el nálunk, vacsora közben. Irenet megkértük, hogy minden nap tanítson a gyerekeknek egy-két mindennapi használatú szót, kifejezést, vagy mondatot, és az egyik első a kenyér volt: What kind of bao?- kérdezte Irene, mire Levi: Milyen bao? Erre Irene nagyon megörült és jól megdicsérte Levit és senki nem értett semmit! Kiderült, hogy Levi csak lefordította magyarra Irene kérdését, ami teljesen véletlenül pontosan úgy hangzott, mint maga a válasz: Miànbāo-kenyér kínaiul, kiejtve mijenbáo. Örökre megjegyeztük! Meglehet teljesen haszontalan, mert ezen a környéken egyáltalán nincs kenyér, csak rizs. (Északon termesztik a búzát. Itt luxuscikk a búzaliszt.)
Visszavonhatatlanul megérkezett a tavasz. Sokszor esik még az eső, és hűvös is van, de ha süt a nap, akkor kellemes, simogató a meleg. Az út szélén, a kereszteződésekben is kertészet nyílt, nem csak a piacon lehet kisfákat, virágokat venni. Az iskolában is ültettek a gyerekek, ezért odaadtam Nándinak az egyik kis jácint hagymámat. Mérges volt, hogy minden gyerek valamilyen virágos zöldséget vitt, az övé meg csak egy hagyma, de megnyugtattuk, hogy ez a virág lesz az egyetlen később ami virítani és illatozni fog, mikor a többi már elnyílt. Pont úgy,mint ő...
Az autópálya mellett haladva láttuk, hogy tengernyi fóliasátorban nevelgetik a zöldségeket. Elképesztő és monumentális látvány. Elég nehéz lesz leszoktatni ezt az országot a nejlon zacsikról. Minden műanyag, vagy beton. Ami érdekes, hogy igazán mutatós dolgokat készítenek ezekből az anyagokból. Szó mi szó tartósak...
...mint a hozzánk közel eső beton placc-ahogy mi hívjuk- és a faragott kő kerítés, a fák körüli beton díszítéssel, út közben az oroszlánok... A hétvégén többször görkoriztunk és még sárkányt is eregettünk, bár kicsit fújt a szél, meg az eső is esett...még így is nagy élmény volt. Van legalább 6 repülő sárkányunk, mindenféle változatban: sasos, szivárványos, festhetős (a gyerekek díszítették ki), eredeti kínai négyrészes, és egy egész fecskeraj, ami úgy követi Nándit, mint a vezér madarat az igazi csapat.
Mostmár reméljük többet fog sütni a nap mint eddig, és egy pici tavaszban is lesz részünk nyár előtt. Nem sok jóra számítunk itt a szubtrópusi monszun szélén. Bár rosszul hangzik, nem olyan vészes és kiszámíthatatlan mint gondoltam. Nem véletlenül ezek a területek (a mérsékelt öv 23,5°-tól kb. a 40° között) voltak az ókori társadalmi fejlődés bölcsői. Kína, India, Görög térség, Egyiptom, Római birodalom, stb...mindenesetre nem volt jeges a bajszuk vége, mint például a vikingeknek. Bár a férjem szerint a hideg jobban sarkall tenniakarásra...
Azért is jó lenne egy kis meleg, mert Hangzou-ba készülünk a következő hosszú hétvégén családostól magyar barátainkhoz, és vannak izgalmas terveink...
