Lassan nyolc hónapja élünk Kínában, de velünk mindig történik valami váratlan. Ebben az országban számunkra igazából minden helyzet váratlan, de az igazi vicc, hogy nem csak nekünk, waiguoren-eknek (külföldieknek) az. Legyen szó közlekedésről, időszámításról, iskolakezdésről, vagy akár egy 2500 éves hagyományokkal bíró állami ünnepről. Múlt héten még nem volt biztos itt élő barátaink számára, hogy a halottak napja náluk is szünnap. Az lett. Tegnap este nyolc óra után küldött egy körüzenetet az elsős tanító néni, hogy aki tud, küldjön halottak napi hagyományos ételt, ha lehet rizstésztás húsos-zöldséges gombócot, mert megkóstolnák a gyerekekkel, és beszélgetnének is róla. Gondolom mindenki fejvesztve rohant a konyhába sütni alvás helyett...
Ma reggel fél ötkor felkeltem, elkészítettem a mi hagyományos mindszenti keltkalácsunkat és beküldtük Nándival az elsősöknek. Legalább gyakoroltam húsvétra...kalács fonást és sütést, meg hajnali ébredést is tojás dugdosás céljából. Itt Kínában a halottak napja április 4 vagy 5 (sosem biztos), állami ünnep,de nem minden tartományban szünnap. Április a negyedik hónap, a nap is a négyes...Sokszor mondtam már, hogy a kínai nyelv igazi nehézsége abban (is) rejlik, hogy egy-egy szó akár 4-5 jelentéssel is bír, attól függően, milyen hangsúllyal ejtjük. Nos a négyes más hagsúllyal halottat is jelent. Ezért kerülik ezt a számot. Nem jó ha telefonszámban van, a negyedik emelet lakatlan az emeletes házakban, szállodában sokszor kihagyják a szobaszámokból, stb...Irene szerint ez pusztán a véletlen műve...Azért érdekes!
Quingmingkor köszönteni kell a Napot, ami elhozza a fényt és a meleget. Különleges szokásaik vannak ezen a napon, például: faültetés, természetjárás, pénzégetés, tehát iszonyatos dugó mindenhol és tömeg. A családok együtt meglátogatják halottaikat, visznek ételeket, italt, és pénzt is. Külön erre a célra gyártanak papír pénzt, amit elégetnek a sírokon, mert a hagyomány szerint ezek a szükségletek megmaradnak halálunk után is.
Borzasztó lenne, ha azért kísértenének az ősök, mert éhesek, vagy pénzszűkében vannak. Mi nagyon örülünk a szünnapnak, amitől hosszú lesz a hétvége és végre ötösben leszünk. Persze mi csak másnap tesszük ki a lábunkat a lakásból, addig kipihenjük az előző hétvégi hangzhou-i kirándulásunkat.
A hosszú hétvégékre mindig nagyon készülünk, az utazósokra meg pláne. Vannak városok, amiket akárhányszor meg tudnék nézni csendesen sétálgatva, hangosan futkározva a gyerekek után, vagy akár kocsival körbekerülve. Ilyen nagy kedvencem Róma, Bréma, Pula, Brugge és mostmár Hangzhou is. Persze Kínában egyetlen város sem sétálgatható be, de pici részei minden percet megérnek. Csak miheztartás végett mondom, hogy a területe 16.847 km2 (vonzáskörzetével együtt 34.585 km2), nagyobb mint Sanghaj, kb. Magyarország 1/4 része. Nem először járunk itt, már láttuk a nagy nyugati tavat is. Így könnyű...látszólag. Kicsit azonban elcsendesedtünk mindhárman, mikor a navigációs rendszer a színházból Diankouba (Hangzhou külvárosa kb. 60 km távolságban) vezető úton elfáradt. Mikor újra magáhoztért, már egész más úton jártunk és percekig egy óriási folyó alatti csatornában zúztunk. Hangzhou hatalmas, fényes és gyönyörű. Még a színháza is, bár nem igen becsülik a kultúrának ezt a fajtáját Kínában.
Koncertre vettem jegyet szülinapi ajándékként barátnőmnek és ha az előadókban nem is, a közönségben csalódnunk kellett. Sokan elkéstek, beszélgettek, ettek, ittak, telefonálgattak és nem tapsoltak! Mondjuk koncentrálás nélkül honnan tudták volna, hogy teteszett-e nekik a műsor?! Mi tapsoltunk, hogy erőt adjunk a közönséget fürkésző öt vonós művésznek, bár érződött, hogy nem belülről fakad Mozart C-dúr Variációja (Hull a pelyhes...), vagy Webber: Operaház fantomja részletei. Enyhe Apocalyptica stílus kiegészítve egy zongoristával és egy ütőssel. Igazából hamisítatlan kínai volt a műsor, tehát jó volt!
Egész hétvégén ki-ki a maga hiányát pótolta. Mi lányok csajoskodtunk és egyfolytában csacsogtunk, jöttünk-mentünk, a fiúk pedig valamilyen gépet nyomkodtak, legyen az x-box, nintendo, vagy motor, gokart. A placcon pedig a jó időre való tekintettel kinn tánc-sportoltak a népek is végre. Kicsit beállt Luca is a lányok és nénik közé, de azt mondta uncsi...szemben velem, aki csak álltam, nem is tudtam követni a koreográfiát, pedig állítólag mindig ismétlődött...
Óriás kivetítőn mutatták az utca emberének, milyen következményei vannak az eszetlen motorozásnak, és rájöttünk, hogy mostanában nagy kampányolás folyik a közlekedés villany-motorosokra vonatkozó szabályainak betartására. Csupa nem elhanyagolható "apróság": sisakot kell viselni; nem szállítható a család minden tagja, csak legfeljebb egy utas; a piros lámpa piros az elektromos járműnek is; szembe menni a forgalomnak picit veszélyes lehet; stb... Lassan rendszám kell a furimra is...sőt, tovább megyek, lassan jogsit kell szereznem...Azért még gondolkodom, és kínaiasan kivárok! Nem kell semmit sem elsietni...
