Ehhez már hozzászoktunk itt. Igazság szerint furcsa lenne, ha nem történne semmi. Kirándulni is úgy megyünk, hogy várjuk a meglepetést...Már a gyerekek is tudják, hogy csak jobb lehet a kirándulás, mint ahogy a szülők elsőre gondolják. Emlékszem milyen mérgesen indult Nándi a virágparkba és mennyire meglepődött amikor beléptünk...Ugyanezt éreztük most is. Csak ámultunk a sok szépséget tapasztalva.

   Jelen esetben a Jiangxin Park Wenzhouban. Egyszerűen csodálatos hely. Egy hatalmas sziget a város mellett, a Qujiang folyóban, ahol található természeti látványosság, vidámparkok, történelmi nevezetességek, finomságok és persze sok-sok ember. A gyerekek szerint minden hosszúhétvégén el kellene jönni. Természetesen igazuk van! Egy délelőtt csak arra elég, hogy fájjon az ember lába a nem elég kényelmes cipőben, és sajnálkozzon, mikor indulni kell a moziba. (De rossz ezeknek a gyerekeknek...)

Minden apró részlet ki van találva, szépen megcsinálva és karbantartva. Ez mindenhol így van Kínában. A köztereket, látványosságokat szeretik és sokan látogatják is, mert imádnak a szabadban lenni együtt. Kedves kis Budha templomot láttunk füstölő-kocsival, ami izgalmas "gyújtogatási" lehetőség és még illatos is. Színes, nagy pocakos szobrokkal díszítve a bevezető utat az udvarba.

Láttunk háborús múzeumot tele fegyverrel, fotókkal és frontról írott levelekkel. Előtte hatalmas bronz katonai szoborral, ami nálunk már nincs az utcákon, csak a Memento Parkban megtekinthetők (régebben Szoborpark Múzeum). 

Valamiért kedvelik a kicsit faragott köveket belevésett írásjegyekkel. Mondjuk szép, de egészen eldugott kis utcákban is fellelhetőek. Ebbe éppenséggel "a költészet szigete" van beleírva.

Még nem voltunk a vidámparkban, nem ültünk az óriás keréken, nem láttuk kivilágítva a hatalmas pagoda tornyot, ami a sziget fő látványossága. Napfénynél is szép...

   Mert Kínában minden más este. Minden sokkal vidámabb, élettel telibb. Nyáron akkor merészkednek ki az emberek ha lehűlt a levegő és ezért mindent láthatóvá is tesznek világítással, csilli-villi fényhatásokkal. Így fordulhat elő, hogy a tulipán ráz.

   Egyébként félnek a naptól és az esőtől, mert a fehér bőr a legszebb szerintük.  Ezért imádják a kalapokat és az esernyőket, amit minden méretben, minőségben és színben lehet kapni mindenhol. Ez a boltok egyik sora, ami meglepő számunkra a sok furcsaság mellett. Lucám már kacsintgat a másik általunk sose látogatott sor felé, ami a szárított húsokat, húsos-nasikat rejti.

Az igazi meglepetés azonban egy újonnan felfedezett szuper marketben ért bennünket a hétvégén, mikor vásárlás közben megpillantottuk éppen iskolában ülő fiunk fotóját egy gyermek magasságmérő terméken. 

Kis drágám! (Tényleg nem olcsó szerkezet. Mondjuk vízmérték is van benne!) Naná hogy vettünk belőle párat! És naná, hogy sosem fog kiderülni, hogy ez hogy történhetett meg. Naná hogy Berci sem tudja...Igazi sztár lett, büszke is rá. Szép a fiam és még szőke is...