Kétségtelenül igyekeztünk ezt a nemzetközi, európai és családi ünnepekkel erősen tűzdelt hónapot emlékezetessé tenni, de semmi sem bizonyult ütősebbnek mint a kínai családi fotózás, de annak is leginkább az eredménye. Együtt látjuk egymást szépnek, kipihentnek és felhőtlenül boldognak, pedig...

Mindenhol a világon a legmozgalmasabb időszaka az évnek az év vége. Itt pedig még vége sincs! Csak január 25-én zárul idén a holdújévi ünnepségsorozattal. Számtalan négyoldalas teszt és óriási üdvrivallgás után kicsit hamarabb kivettük a gyerekeket az iskolából, hogy együtt karácsonyozzunk, meg persze készüljünk a magyar vizsgákra is (ami egyre nehezebb, tekintve hogy kínaival "teli köcsögöt nehéz megtölteni"). Levi apánk hard workingelt néha már éjszaka is, ám meglepő módon nem mérgelődött miatta. Az értetlenkedés sokkal jobban bosszantja, de azt a nyelvi és kulturális különbségeknek tudja be. Már amikor sikerül...

A mi legkedvesebb (szüli)napos csibénk Berci 10 éves lett. Annyira várta, és mi annyira tudtuk, mit szeretne, hogy élete legszebb szülinapja lett. Ő minden jó élményét így jellemzi: "Életem legjobb, legszebb, legfinomabb...", persze van sötét oldal is "életem legrosszabbjával", de azt senki sem akarja tudni...

Luca-banya is kellőképpen fontos volt a névnapján, még búzát is találtunk tavalyról eldugva, így elvetettük azt is. Hot-potoltunk, moziztunk VIP Super Mario termben, mi kellhet még?

   Hát egy jó kis családi fotózás! Olyan, ami előtt csak pincében hátul elrejtett zugfotóssal találkoztunk; olyan, amit három hétig egyeztettünk; olyan, ahol nem értették milyen az, amikor saját ruhában is szeretnél képeket csináltatni a hagyományos kínai sorozat mellett. Bevallom aggodalommal vegyes izgalommal készültünk rá minannyian, még Irene is. Mint ahogy az lenni szokott, kár volt izgulni, mert profi csapattal találkoztunk. Sminkeltek, fodrászoltak, öltöztettek, és elképesztő erőket vetettek be annak érdekében, hogy a legkisebb ugrifülest mosolyra bírják. Egyszer-kétszer sikerült. Az eredmény fél nap múlva meg is érkezett, mert annyira szépen kértük, hátha lesz belőle karácsonyi ajándék (nem lett, csak két ünnep közötti). Viszont rengeteg karácsonyi üdvözletet kaptunk az ünnepekre általa, ami nagyon jól esett, bár nem pótolta a család egyre erősebb hiányát.

   Összehangolt karácsonyt megelőző munka folyt két napig, én pedig újra rájöttem milyen jóarcú, ügyes és segítőkész gyerekeim vannak...még. És elérkeztünk a december végéhez, amikor már azt hittük nincs apánk, egyszeriben két egész napra lett. Nagyokat ettünk, videóztunk, társasoztunk és világmegváltó beszélgetéseket folytattunk. Természetesen nem lett igazi hagyományos karácsony, bár adott volt öt európai arc, jó zene, egy feldíszített fa a szoba közepén, karácsonyi illatgyertya, hangulat világítás, finom halászlé, bejgli, mézeskalács, nyomokban azonban kínait is tartalmazott. 

   24-én egyik percben bejelentkezett, másik percben kopogott az ajtón a HR a cégtől, és megajándékozta az egész családot, amiért olyan jó munkaerőt biztosítunk számukra egész évben apánk személyében. Mondjuk ez igaz. Végre van igazi értékes kínai selyem sálam, és kaptunk Ádám Éva napi almát is, amin ott virít a felirat kínaiul: Boldog karácsonyt! Az első fotón éppen faarccal próbálja Levi elmagyarázni, hogy a mákos bejgli nem ópium származék...Mert bár tudtuk, hogy Kínában tilos mákot termeszteni, árulni, pláne behozni, mégsem jutott eszünkbe azt hazudni, hogy fekete szezámból készült a karácsonyi bejgli...

"Sok kultúrnövényről el lehet mondani, hogy egyszerre áldás és átok az emberiségnek, de a kerti mák közöttük is kitüntetett helyet foglal el. Egyik származéka az ópium hozzájárult ahhoz, hogy Kína megalázkodjon az európai gyarmatosítók előtt, ám közvetve az ország gazdasági-társadalmi átalakulása előtt is utat nyitott. A 19-20. század fordulóján itt okozta a legnagyobb pusztítást: egyes időszakokban a felnőtt lakosság egynegyede vált a rabjává. Ebben a gyarmatosító európaiak mohósága is erősen közrejátszott." 

Kaptunk édes ünnepi kacsa levest is, de a hús fokhagymás zsiradékon megfuttatva végezte, jó kis paradicsom mártással. Persze jól megsózva, borsozva. Sosem fogom megérteni, miért cukorral tartósítanak és ízesítenek mindent. Sót csak annyit használnak, amennyit az ízesítő szószok tartalmaznak (szójaszósz, mogyorószósz). Pedig mennyire szeretem a népmesét a sóról, meg a szeretetről! Most olvassa nekem hangosan Nándi (persze csak megfontolt-lassan): "Úgy szeretem Édesapámat, mint emberek a sót!"

   Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok mégegyszer és sok együtt töltött értékes időt! Nemsokára mi is csatlakozunk, de addig még vár ránk itt ez-az...