Önmagában nem meglepő, hogy üzenetet kapunk az iskolából, mert ezt a fajta tájékoztatást nagyon kedvelik errefelé. Míg otthon nem mindig tudtam ezzel a (szerintem) személyeskedéssel mit kezdeni, itt megtanultam a helyén kezelni. Nagyon tudtam örülni egy fényképnek, vagy egy kis videónak az első pár hétben, ami megerősített abban, hogy a gyerekeim élnek az oroszlán barlangjában, sőt jól vannak. Az annyira nem örömteli mikor verekedésről, vagy házi feladat hiányról értesülünk, bár annak is megvan a szépsége...főleg a vacsora asztalnál. Nem fordít tökéletesen a wechat, de értettük a lényeget. Hogy foglalkozik Chen lau sü a legkisebbel is (mindhárom az ő óráit látogatja), meg a többi negyvenegynéhánnyal is. Nehéz pontosan fordítani a gépekkel ezt a nyelvet, nem beszélve az élő szóról... Sokszor írtam már a félreértésekről, a kulturális különbségekről, és még fogok is bőven, mert minden emberekkel való találkozás hoz valami új impulzust, főleg ha kínai kommunikációra kerül sor...ritkán. 

   Tegnap egy új éttermet próbáltunk ki Leventével, és beleszaladtam abba a hibába, hogy a nagyon jól kinéző fotó után elfelejtettem rápillantani a leves nevére, mert akkor feltűnt volna, hogy csíp. Nem kicsit. Pedig a retinámba égette budapesti nyelvtanárunk az írásjegyét. A kettesben töltött romantikus vasárnap új szintre lépett, mikor átvette a férjem a tányéromat és elfogyasztotta az én levesemet. Szinte szó nélkül izzadt és sápadt egyszerre, de legyűrte. Ennyire szeret. Egyébként felfedeztünk egy hosszú sétával egy újabb városrészt ami gyönyörű volt. Porcelán boltocskát láttunk, egy közösségi házat, kézműves varrodát a kanális partján, sok-sok illatos törökszekfű és nyíló rózsa bokorral kísérve. Teljesen otthoni illata volt a rózsáknak.

   A kínai írás-ahogy már mondtam-logografikus írás, vagy más néven hierografikus eredetű írás. Az élő nyelvek közül a leghosszabb időre visszanyúló, töretlen és dokumentált történettel rendelkező írás.

A legenda szerint Cang-csie alkotta meg i.e. 2650 körül, aki a legendás Sárga Császár ugyancsak legendás hivatalnoka volt. Állítólag négy szeme és négy pupillája volt (mondjuk nem zárja ki egyik a másikat...). "Amikor Cang-csie feltalálta az írást, a kísértetek sírtak, és gabona szállt a levegőben, amikor pedig a Sárga Császár alkalmazni kezdte, hivatalnokai rendet tudtak tartani, s képesek voltak a nép helyzetét helyesen megítélni." 

A legnagyobb szótárak 40-50 ezer különböző írásjegyet tartalmaznak, de ma egy diplomával rendelkező kínai átlagosan csak 3500-4000 írásjegyet ismer. (Hétköznapi ember 2000 szóval elkaristol, a gyerekek csak pár száznál tartanak.) Az írásban szigorú szabályok (pl.:vonás sorrend) szerint történik az írásjegyek megszerkesztése, amelyek művészi szintű megformálása a kínai kalligráfia.

Az első írásjegyekre emlékeztető ábrák i.e 5000-3000 között készült cserépedényeken találhatók, azonban az első valódi írásjegyek csak az i.e.2. évezred második feléből, a Sang-dinasztia idejéből származnak. Ezek azok a bizonyos, sokat emlegetett jósló csontok. Az ezen látható öt írásjegy megfejtése: "Jóslatkérdés: A mai nap esni fog?"

   Kína a történelme folyamán mindig nagyon vigyázott önállóságára és elszigeteltségére, s szilárdan hitte felsőbbrendűségét: "Nem isten választott népe, hiszen semmiféle isten nem lehet elég hatalmas, hogy ekkora nép fölött uralkodjon! A kínaiak isteneiket is maguk teremtették." Mondjuk mi is a miénket..., persze csak miután megteremtette az embert a hatodik napon...Egyáltalán nem csodálkozom ezeken a sorokon, hiszen minden pillanatban ámulatba ejti a látogatót az ország valódi nagysága. Csung kuo-Középső Birodalomnak nevezik országukat, számukra ez a civilizált világ középpontja. Egyébiránt Európában is jellemző ez a fajta felsőbbrendűségi tudat, hogy egy Holland példát hozzak csak a vitás kérdések elkerülése végett: "A Világot Isten teremtette, Hollandiát a hollandok."

   Azt kell hogy mondjam, az írással van a legkevesebb problémánk, mert mi csak másolunk. Az olvasás már más tészta. A két nagyobb a magyar-latin betűs írásból indul ki, a legkisebb pedig az elején a memóriájára hagyatkozott. Mondjuk elég jó emlékező tehetsége van, ha azt vesszük, hogy az összes olvasmányt fejből tudja. A lényeg a pinjin-ben (latin betűs átírás) van. 1958-ban fogadták el, és fontos megemlíteni, hogy nem a kínai írást hivatott helyettesíteni, hanem arra szolgál, hogy a pekingi (hivatalos) nyelvjárás tanítását, népszerűsítését elősegítse. Ilyenformán az általános iskolai írás-olvasás oktatásban, a külföldiek kínainyelv-oktatásában egyaránt hasznos. Alapul szolgál a fogyatékkal élők jelrendszereihez, emellett sokesetben kiváltotta a kínai nemzetiségek hagyományos írását, sőt írásbeliség nélküli nyelveket is ezzel jegyeznek le.

    Na döntsd el, merre tartasz! Ezen az autópályára vezető fizetőkapuk előtti képen minden eddigi szócséplésem rajta van. Hogy mennyire nem érdekli őket egyetlen idegen nyelv sem, még ha a világ nagyobb részén használják is. Ám ott van rejtve az igazi Kína is, éppen csak nem látszik de ha közelebb gurulunk kivillan hirtelen egy megálljt jelző kéz, és egy széles, vakító fehér fogsorral mosolygó egyenruhás nő, vagy férfi. És elkéri az autópályadíjat, majd utadra enged ugyanazzal a mosollyal az arcán végig. Néha nevetünk, mikor szünetelni látjuk a fiatalokat a fülke mellett, és csak lóg a szájuk...belefáradtak a kedvességbe...