Fenséges látvány a Wenzho Nagyszínház este kivilágítva, teljes pompájában. Még akkor is, ha késésben van az egész család a fél nyolcas koncertről, esik az eső, nincs parkolóhely, pedig két órával hamarabb elindultunk...Egyszerre mondtuk Levivel, hogy a Sidney-i Operára emlékeztet az épület...a gyerekeknek a Sivatagi show páncélos lovagja, a tobzoska urott be... Így kezdődött idén a december nálunk: eső tehát hűvös, ünneplés tehát kultúra...

   Az utóbbi időben én kérni szoktam a névnapomra, mert így szereti a férjem. Ez jó neki is, meg nekem is. Az ideire valamilyen hagyományos kínai előadásra kértem jegyet a "közelben". Persze természetesen Irene segítségével találta a jegyeket Levi, de nagyon ügyes volt, mert Irenunk nem kultúra fogyasztó felnőtt. Hogy lehet így élni??? Egyáltalán nem, így nagy szükség van a leleményességünkre, meg a tapasztalatunkra is, hogy felismerjük akár egy plakátból is a jó előadásokat. Sajnos nehezített a pálya Kínában, mert itt nagyon adnak a külsőségekre, de mint mondtam, tapasztalt vén rókák vagyunk. Az élmény egy guzheng (ku-cseng) koncert volt.

Kínai húros pengetős hangszer, citeraféle, hárfa hangzású. A császárok egyik kedvelt udvari hangszere volt, rendkívüli elmenyugtató hatása miatt is. Kezdetben 13, manapság (a XIX. sz. óta) 21, vagy annál is több selyemhúrral van felszerelve. Különlegessége, hogy a húrokat külön-külön mozgatható húrlábak osztják kétfelé. Kr. e. 5. századból ismert hangszer, sok rokonnal: kínai ku-csin, japán koto, mongol yataga.

Wang Zhongshan kortárs guzheng játékos, Zeneakadémiai tanár, tanszékvezető, különbözű zenei társaságok, szövetségek elnöke, egyszóval a hangszer mestere szolgáltatta a műsort. Kiváló előadó, mert bár ott a helyszínen egy szót sem értettünk az összekötő szövegekből, gond nélkül lekötötte a nagyterem közönségét, akik között rengeteg kisgyerek volt, többek közt a mi két igen kritikus kisfiunk is. Szerintük minden második szám volt tetszetős, szerintünk az egész előadás izgalmas volt. Meghitt-csendes, majd pörgős-virgonc darabok követték egymást. Váltogatva az ősi eredetű műveket az egészen új hangzás- és ritmusvilágúakkal. A többi fellépő művész is számunkra különleges hangszereket szólaltatott meg: bambusz fuvola és furulya, különböző csörgő-, zengő- és ütős-szerszámok. Mégiscsak tudják értékelni a művészetet Kínában, mert nagy tapsok voltak, sőt ujjongások is. Az ételt és az italt az ajtóban le kellett rakni egy kis asztalkára, és az önkéntes videósokat szemérmetlenül lelézerezték. Nagy élmény volt és valóban hagyományos!

   Annyira átjár a hideg bennünket ezen az éghajlaton, hogy muszáj belülről is melegíteni magunkat. Leveses vagyok, mint az anyukám. De az én kedvenceim most már a tojásos és a gombás leves Yéye konyhájából. Mint már említettem, itt egy kupacban akár 6-8 "étterem" van, ami nem biztos hogy különböző típusú, de egyben biztosan különböznek: ízvilágukban. Itt tuti, hogy saját, házi receptből készült ételt kapsz minden egyes "kis piszkosban", mert mind családi vállalkozás: férj és feleség, esetleg felnőtt gyerekek. Ettünk már rengeteg helyen ebben az országban, és mégtöbb típusú étteremben az elit különtermestől az utcáig, még északon is (úgy emlegetik itt, mintha a világ másik fele lenne...), de Yéye (nagyapa) főztje a legfinomabb számunkra. Ízletes, nem csípős és olcsó...nagyon. Tudjuk, hogy a mamának nem szabad megmutatni, mit választottál az étlapról, mert ő nem tud olvasni, és addig várhatod a vacsit, míg ki nem jön valaki más a családból és meg nem kérdezi, mire vársz. (Még az új, óriási szemüveg se tévesszen meg!) Tudjuk, hogy sertés csíkokat paprikával csak ősszel szabad enni, mert utána már erős paprikából készül (lehet hogy a hideg miatt...) Tudjuk, hogy csak akkor szabad szemezni a kisunokával, ha van időd játszani, és felkészültél a sikítozós, dobálózós, ugrálós műsorra. Tudjuk, hogy itt mindig kapunk kanalat a rizses ételek mellé, mert nem vagyunk olyan perfektek a pálcával, ha a végét kell felszedni az ételnek. És tudjuk, hogy az ő levesének az íze mindig egyedülálló.

   Sok minden tetszik Kínában, de a múlt héten annyira sűrűn jöttek a kellemes élmények, hogy összeállt egy mondat a fejemben, amit le is kell írnom. Kínában egyszerűen zsigerből kedvesek az emberek.

Ha hosszúhétvége van, mindig kiviszem a gyerekeket is a piacra, mert ott jó. És mindig kapnak valamilyen meglepetést valakitől. Természetesen valamilyen gyümölcsöt. Most hámozott bambusz darabot kaptak, mert ennek van szezonja. Rágcsálják, amíg van íze (cukros), majd kiköpik. Köpködni még mindig nagyon szeretnek, ahogyan a gyerekeket is nagyon szeretik.

Jártunk a piaci kínai-mekiben is egyik este és a kiszolgálólány evés után mutatta büszkén a fordítójába beírt szöveget: "Szeretem a családodat, örülök, hogy itt találkoztunk!" Hát nagyon jól esett! Mi is szeretjük!

Éves orvosi kontroll vizsgálaton is voltam benn a városban egyik hétköznap Irene-nal, és hazafelé a didi taxinknak kisebb balesete volt az egyik aluljáróban.(Hátulról előzés közben "súrolták" 60-70 km/h mellett.) Megállt mindkét sofőr, normál hangerőn beszéltek egymással, fotót készítettek az autók sérüléseiről, telefonszámot cseréltek és visszaültek az autójukba majd továbbhajtottak. Rendőr jelenlétét igénylő balaseteknél sem kiabál senki. Én sem szoktam, de ezzel szerintem egyedül vagyok Magyarországon. Persze magamban, az autó csendjében és biztonságában osztom az észt, de facetoface nem szeretem bántani még a valóban hibás embereket sem. Így is elég nagy a feszkó...

   Tavaly még azt hittem én vásároltam fel a taobao karácsonyi tartalékait, ám ma már tudom, hogy nem, mert elképesztő méretű ez az internetes áruház. Tökéletes. Főleg ha megtanul az ember lánya várni és nem sürgetni a dolgokat és mindent időben intézni, és nem a véletlenre bízni. Így várjuk a héten a Mikulást, akit itt csak mi -meg az a pár ezer európai Kína szerte- ismerünk, és így lesz a kis 10 éves szülinaposunknak speciális szülinapi tortája is. 

   Zárásként megmutatom, min nevetek három napja! A google fordító csodája következik, ami egyébként nagyon jól jött a koncert előtt egy perccel, mert legalább azt megtudtuk, hogy ki és min fog játszani (részlet):