Amióta külföldön élünk rendre meglep a magyar nyelv változatossága, szépsége, utánozhatatlansága. Amit eddig csak könyvből tudtam, tanítottam, ám csak sejtettem, most testközelből érzékelem... Mindjárt itt van ez a szó a címből: itthon és az ő párja, az otthon (közelre és távolra mutató szavak). Mára nem csak egy nyelvtan könyvi különbség számomra ez a szópár, hanem a Kína és Magyarország közti több ezer kilométeres távolság-különbség szinonímái is, hiszen jelenleg mindkét ország az otthonunk. Csak hol itt vagyunk otthon, hol meg ott.

   Az első ajándékok egyike, amiket mi adtunk - csakis Zsuzsa mama kisterítői, meg a pálinkás csokik után-, egy Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk kínai nyelvű ifjúsági regény volt. Természetesen a taobaon jutottunk hozzá igen jutányos áron: 20 jüan, azaz 800 forintért. Furcsa érzés volt a kezemben tartani és belelapozni egy magyar regénybe Kínában, amit legalább háromszor tanítottam már, a kisujjamban van a története, mégsem értek belőle egy árva kukkot sem. Természetesen tudom, hogy számtalan nyelvre (kb. 35) fordították pl.: albán, macedón, norvég, olasz, bolgár, orosz, cseh, örmény, eszperantó, észt, grúz, vietnámi, litván...hogy csak a külünlegesebbeket említsem. 

Ugyanilyen furcsa élmény európaiakkal találkozni Kínában. Kevesen vannak a közelünkben és mindig nagyon megörülünk egymásnak.  Aranyos eset volt, mikor a tartózkodási engedély miatt orvosi vizsgálatra mentünk Wenzhou-ba Irene-nal. Sorban állás közben elkezdett felém szaladni kitörő örömmel egy észak-európai kinézetű és színű (szőke hajú, fehér bőrű) hölgy és a nyelvén kezdett hozzám beszélni (talán dán, vagy svéd lehetett). Majd amikor angolul örültem én is a találkozásnak, elkedvetlenedett, és rövid válasz után visszabaktatott a helyére a sorban. Pedig nem is mondtam, hogy honnan jöttem...lehet hogy rossz az angolom? Irene ellenben azt hitte, hogy meg kell védenie és nagyon csúnyán nézett rá az eset után. Szerintem inkább vicces volt, mint bosszantó.

   Gondoltam, pontosabban reméltem, hogy a visszarázódás Kínába zökkenőmentesebb lesz, mint a belerázódás volt, de sajnos tévedtem. A jatleg (időeltolódás kellemetlenségei ) sokszorosan érezhető volt napokig az egész család bioritmusában. Nehezen aludtunk el, nehezen ébredtünk, az étvágytalanságról, kedvetlenségről már ne is beszéljünk. Persze ezen nem segített az sem, hogy túl jó volt otthon lenni a családdal és sok baráttal találkozni, meg a repülőnk egy napos késése és kicsit rázós földetérése is a negatív oldal serpenyőjét nyomta. Ezek után nekiestünk gőzerővel a kínai iskola szüneti házifeladatainak, ami nem ment valami gördülékenyen a mennyiség miatt...És már nem is kell tovább magyarázni a közhangulatot! Ettől függetlenül mindenki teszi a dolgát: apa (jelenleg Sanghaj-ban) dolgozik, gyerekek az iskolában kezdik a második félévet, anya itthon takarít és rendszerezi a magyar tanulnivalót a második féléves vizsgákhoz, valamint tantervet gyárt itthoni használatra első, harmadik és hatodik évfolyamra. Ezzel elleszek egy darabig... 

   Azt hittük kimaradunk az újévi fergeteges bolondozásból, de nem sikerült teljes mértékben. Az ajtók, házak díszítését szerintem csak az időjárás viszontagságai fogják megtépázni, vagy az idő vasfoga, de ember nem szedi le, az biztos. Tűzijáték pedig még mindig mindennap van, de legalább nem folyamatosan. Ajándékozás is folyik -ahogy már megszoktuk- kedvesen ám erőszakosan...de most mi is felkészültünk! Két hatalmas bőröndben hoztuk a magyarosnál magyarosabb ajándékokat kis és nagy értékben, és el sem vesztettünk egy csomagot sem, sőt el sem vették tőlünk a "tiltott" árucikkeket (pl. kolbász).

2019 a Disznó éve, február negyedikétől kezdődően. Az utolsó állat a monda szerinti kiválasztott 12-ből: patkány, bivaly, tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya, disznó. A jólét szimbóluma: ez az esztendő nyugalmat, harmóniát, derűs együttlétet ígér; karrier és pénzügyek szempontjából stabilitást hoz. Sajnos jelenti még a lustaságot és a mértéktelenséget is, így ezekre különösen figyelnünk kell idén! Igaz Lu zhū? (Lucsu-Luca disznó) Ahogy szeretett öccsei hívják a mi Lucánkat, aki a disznó jegy szülötte, csak még 2007-ből.

   Anyukám összegyűjtötte nekem az összes (fél év alatt) megjelent Nők Lapját és elhoztam magammal. Az első, ami a kezembe akadt egy olyan szám volt melynek fő témája a magyar nyelv. Érdekes és izgalmas cikkek között akadtam rá egy felmérésre, melyben a világ különböző nyelveit osztályozták megtanulásuk ideje (napi társalgási szinten) szerint. Az eredmény a következő lett:

kb. fél év: dán, norvég, portugál, francia, olasz, román;

kb. 30 hét: német;

36 hét: maláj, szuahéli, indonéz;

42 hét: szláv nyelvek, albán, török, örmény, zulu;

kb. 1 év: magyar, finn, észt, grúz, mongol, vietnámi;

kb. 2 év: arab, kantoni, mandarin, japán, koreai, kínai.

Hát most mit mondjak? A létező legjobb helyre jöttünk, hogy valami újat tapasztaljunk és tanuljunk! Időnk lesz rá, meg kell is, mert nemcsak a nyelve bonyolult ennek az országnak, de a mindennapjai is! Nándi fiam szerint előnyben vagyunk más népekkel szemben, hiszen birtoklunk egy olyan nyelvet, amit megtanulni majdnem olyan időigényes, mint a kínait...igazán pozitív hozzáállás, nem igaz?