Visszaértünk szeretett kis lakásunkba, ahol minden növényünk életben volt valamiféle csoda folytán egy hónap víz-utánpótlás nélkül. Mi jobban kornyadoztunk 26 óra utazás után, megszakítva 3 le- és felszállással. Természetesen pontosan tudom, hogy mindenkit a vírus-helyzet érdekel legjobban, tekintve hogy Magyarországon mi is azzal tértünk nyugovóra és keltünk, hogy a híreket figyeltük és igyekeztük szűrni is, mert sajnos akadt mit válogatni bőven. Nos itt csönd van. A lakópark körbekerítve és lezárva. A kisboltok nyitva vannak, ám az éttermek zárva. Nincs fúrás, kalapálás, alap-gépzaj. A forgalom enyhén szólva is csak gyér, ritka dudálgatásokkal. A tévénkben mese van, ha nem Xbox kinect sport és közös izzadás...jó nevezhetjük közös sportolásnak is enyhe túlzással. A hírekben a vírus megfékezéséről, a közös kemény munkáról, kutatási eredményekről és a sikerekről lehet hallani. Mindig emlékeztetve az embereket a megelőzésre: sport, gyümölcs, nyugalom!

   Az utazásunk első két órája eseménytelenül telt, ám utána legalább 3x ellenőrizték a testhőnket három különböző reptéren és ugyanennyiszer öt egészségügyi nyilatkozatot töltött ki a férjem. Voltak izgalmas események is, melyek kicsit felbolygatták amúgy unalmas és fárasztó rutinunkat. Pl.: szembesülni azzal, hogy a maszk viselése cseppet sem komfortos érzés (egyik fajta sem); vagy hogy Luca tud magas hőt produkálni alvás után télikabátban és sapkában, még úgy is, hogy nem beteg soha (komolyan); vagy hogy sokféle nációnak néztek már bennünket (legtöbbször orosznak és angolnak), de olasznak még sohasem, most viszont nagyon közel került Magyarország Olaszországhoz, Kína távlatából. És hogy tiltakoztunk a leolaszozás ellen...(a végén kiderül, miért)

   Érkezésünk másnapján egészen különös egészségügyi vizsgálaton vettünk részt családilag. Körülbelül száz frissen Pingyang-ba visszaérkezett embert tereltek egy gyár udvarára, sorokba rendeződés után egyesével járultunk az egészségügyi személyzet elé. Amíg azt hittük vérvétel lesz, a legkisebbet féltettük, ám gyorsan kiderült, hogy apát kell sajnálnunk legjobban, mert torokból vettek nyálmintát...nagyon mélyről. Nos megúszta a nővér a lehányást...éppenhogy. Másnapra pedig az is kiderült, hogy mindannyiunk tesztje negatív. Szerintem ez kisebbfajta isteni csoda, hogy mégcsak nem is hordozzuk a világ-vírust (bocs, a WHO szerint nem az), pedig a fél világot beutaztuk keresztül-kasul a legkritikusabb hónapban. Úgy tűnik éppen jó irányba haladtunk mindannyiszor.

   Azt kell, hogy mondjam, nagyon jól tűrjük családilag a bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot. Ezek a legnagyobb, legszembetűnőbb különbségek egy Európában szocializálódott felnőtt ember számára másfél év Ázsiában töltött idő után. Egyáltalán nem rossz dolgok/kifejezések ezek - mint ahogy azt otthon sulykolják -, szemben a tervezés, előrelátás félreértelmezéseivel. Sokféle dologra gondolok itt egyszerre. Pl.: nem fogsz meghalni egy vírusjárvány beköszöntével azonnal (lehet hogy van 14 nap lappangási időd...rossz vicc volt...), 1x1 méteres polc-spájzom tartalmával egész sokáig elleszünk öten (és még jókat is eszünk), az iskola nem épülethez kötődik, sokkal inkább családi igény a tudásvágy, meg a tanulás tisztelete (interneten sem okoz katartikus élményt a lausi a kínai matekkal, szemben a Magyarországról hozott olvasmányokkal). 

   Otthon azt mondják, hogy Kínában lecsengőben van a korona-járvány, míg Európában most indul csak igazán "hódítóútjára". Csakhogy március 2-án egy olasz nemzetiségű külföldi visszahozta a vírussal együtt a karantént és a feszültséget is Wenzhou-ba. Ezért újra szigorítottak a lezárásokon, egyre rutinosabbak az ellenőrzések, és a papírok összehangolása is. Hétköznapi emberek kiválóan fertőtlenítik mikrokörnyezetüket, alkalmazzák az úgynevezett 6 pontos kézmosást, a maszk pedig már az öltözet része, mint a...zokni. Nekünk is lett hirtelen vagy 100 db, ajándékba kaptuk...mondjuk hasznos. Nnnnna, hát ezért nem örülünk az leolaszozásnak...pedig mint tudjuk itt egész Európa egy kutya, minden kis országa messze van és szinte megkülönböztethetetlen a térképen...a nagy piros kakashoz képest. Ez ám az igazi összetartozás és Unio!

   Harmadnapra (mint a népmesékben) elszállt a mi fekete fellegünk is, ami belengette a hotel-karanténba vonulás lehetőségét a párt részéről. Hál'isten nagyobb szükség van Levi munkájára helyben, mi pedig nagyon együttműködően élvezzük a lakásunk összes áldásos előnyét, szemben a hétvégi kirándulással...bár csodás napsütéses idő lett szombatra. Meglepően kevesen vannak lenn az udvaron levegőzve, pedig ilyenkor már javában indul - normális hétköznapon - mindenki a piacra enni, vagy csak sétálgatni, együtt lenni. Kíváncsian várjuk a folytatást mind az időjárás tekintetében, mind a vírus-helyzet alakulását nézve.

   Az igazság az, hogy egy véleményen vagyok a kialakult helyzettel kapcsolatban az eleje óta és ez nem változott mit sem, sőt sajnos már nem is fog: Sokkal több tartanivalónk van az ezzel kapcsolatos emberi butaságtól, mint a koronavírustól..., országra való tekintet nélkül!