A teljesség kedvéért tudni kell, hogy legkisebb fiam (legfőképpen reggelente) morcos, akaratos és elégedetlen, sőt ezekre szívesen rá is játszik. Apák napja reggelén azonban derűs mosollyal az arcán megjelent a hálószoba ajtajában és azt mondta: "-Anya! Csodálatos álmom volt (...bár be volt csukva a szobám ajtaja...). Álmomban apa Darth Vader volt és a kezében tartott egy gyönyörű kék fényű követ, amit nekem adott. Tudod olyat, mint az a kő a filmből!" Hát hol van ehhez Freud, meg az összes álomfejtő együtt! Darth Vadert mindenki ismeri, még aki nem akarja, az is! Egyértelmű tehát, hogy nálunk ki a rossz zsaru...és egyben a Nagyúr. (Addig jó, míg ebben a hitben él a család apraja...) A kék kő pedig a Tesseract a Marvel moziverzum filmjeiből. Jellemzője hogy kék fénnyel izzik, valamint dimenzió-, és hirtelen térváltásra képes. De hogy ez mind apa legyen egy személyben, az csak Apák napján lehetséges Kínában. 

Igazság szerint itt augusztus 8-án ünneplik ezt a napot, mert az két nyolcas "bā", és kiejtve hasonlít az apa "bàba" szóra. A legtöbb országban -Magyarországon is- június harmadik vasárnapja (Argentína, Bulgária, India, Írország, Kuba, Panama, Szingapúr, Zimbabwe...stb.), de ünneplik február 23-án Oroszországban, ahol katonai ünnep egyben, december 5-én Thaiföldön, ahol a király szülinapja 2in1 (gondolom nem mindegyiké...), és még sorolhatnám. Érdekes dolgok is kapcsolódnak ehhez a naphoz, az Egyesült Királyságban kilenc hónappal előzi meg az Anyák napját, és ezen a napon bonyolítják a legtöbb R beszélgetést a világon, amikor a hívott fél viseli a költségeket. Én is felhívtam az apukámat (sosem értettem hogy miért nem nagy betűs szavak ezek a főnevek...), és ehhez nem is fűznék többet...amolyan szemérmességből, ami egyedül ezt a kapcsolatomat jellemzi. Nehogy nagyon sírjunk mindketten...na itt van az igazi Freud elásva...

   Lassan, de biztosan vége van a második félévnek is. Az utolsó hetet gyűrik a gyerekek nagyon keményen, mert vizsga dömping van és lesz...mondjuk volt is. Hivatalos vizsga nap van félévente (idén június 25) minden egykorú gyereknek, így központi felmérő lapokat írnak a különböző tantárgyakból. Nagyon kedvelik ezt a fajta módszert, megbecsülni sem tudom hány négy oldalas teszten vagyunk túl, mióta itt élünk. A mijeink előre dolgoznak, mert a jövő hétvégén Sanghajba és Pekingbe készülünk. Jönnek az első vendégeink Ázsiába, és egy hetet a két nagyvárosban töltünk majd velük. Mit vendégek! A férjem szülei, a papa és a mama! Naná hogy Disneyland ígérkezik a legizgalmasabb programnak a gyerekek szerint, de én speciel nagyon kíváncsian várom a többi csodát is, amire napok óta készülök: olvasok, jegyzetelek, memorizálok. Több száz oldal elolvasása után is csak sejtem, hogy mekkora meglepetés vár ránk! Otthon pedig az olvasó szemüveg...

  Az előző bejegyzésben említettem a sárkányhajó fesztivált, ami természetesen nagyon izgalmas volt, mindannyiunkat magával ragadott a versenyzés öröme, és kiabálták a gyerekek is a kínaiakkal, hogy "Gyerünk, nyomjad"-"Lái ba"! (A felszabadultság magyarázható azzal is, hogy előtte vendégségben voltunk a férjem főnökénél, ahol nagyon kedvesen európai tálakkal és édességekkel is készültek a kínai hagyományos fogások mellett. De mégis csak a főnök! ) Imádtuk a dobosokat a hajók orrában, és Berci fiam megint emlékeztetett, hogy ütős lesz. Nem elhanyagolható, hogy ismét sok fénykép készült rólunk: lesi-fajta, szelfie-fajta, de most profi kamerával is lekaptak bennünket és el is küldték WeChat-en. Naná, hogy a legszebb kékszemű Baloghról készült a legtöbb kép.

   Hétvégén megtaláltuk a leghomokosabb tengerpartot, a legközelebbi Mc Donald's-ot jó sok keresgélés után masszív esőzés közepette, mert világot látni mindig kell!

   Bár szuper nyaralás vár ránk, az sem fog eltántorítani attól, hogy hosszú repülés után újra hazautazzunk. (Úgyis szaladunk majd az idő elől.) Otthonról fogok legközelebb jelentkezni, mégha az eredeti terv az is volt, hogy csak Kínában írogatok. Pekinget és Sanghajt meg akarom örökíteni azonnal, mert már most szükségét érzem. Addig pedig puszi mindenkinek, pihenjetek sokat a nyári szünetben és legyetek együtt minél többet! Mi ezen leszünk... 

   Zsúfolt és pörgős május után ugyanilyen júniussal számolunk. Javában tart az esős monszun nyárnak megfelelő időjárás a maga kellemetlenségeivel. Ám olyan kellemetlenség ami egyik este történt sem a nyárnak, sem a monszunnak, sem a pörgésnek nem tudható be, csakis annak, hogy Kína az Kína. Váratlan vendégünk volt a mosdóban épp a toalett mellett a tusolóban, egy tenyérnyi méretű-egyébként igen tetszetős-rák formájában. Nem kis rémületemre mozgott is, és természetesen semmilyen használható férfi nem volt a közelben éppen. A fiúkkal tisztáztuk, hogy tuti skorpió (emelt hangon), majd leborítottuk hősiesen egy piros vödörrel. Hogy hogyan került szegény a hatodik emeletre, és miért, az már sohasem fog kiderülni. Azóta mindig magam mögé nézek a budiban...meg magam elé is...

   Betöltötte a hetet a legkisebb is, hát jól megünnepeltük, és másnap felavatták úttörőnek. Gyerek napon történt a csoda, amit nagyon várt régóta mindenki. Reggel eggyel több nyakkendőt keresgélhetünk és kötögethetünk mostantól. Hibátlanul tiszteleg és ha szépen kérjük még az eskü szövegéből is mond egy-két részletet. Körülbelül három napig tartott a gyerek nap Kínában, mert az egyik legfontosabb ünnep, június elseje a hivatalos napja. Az iskolában volt sport vetélkedő és tudás próba, valamint több körös etetés (osztályonkénti terülj-terülj asztalkám , iskolai kaja-csomag, kirakodós étel-piac). Koncertet szerveztek és különböző díjak is kiosztásra kerültek.

Mi is részt vettünk Bercivel a szombati rendezvények délutáni piacozós bulijában. Nagy élmény volt nemcsak a tömeg, és a művészeti bemutatók miatt, de büszkeséggel töltött el, hogy a kedvenc triplán csokis muffinunk percek alatt fogyott el, pedig 3 zseton volt az ára (fogalmam sincs, mennyi yuan volt egy darab). Hangosan -a szokásos alap hangzavarnál is hangosabban- kiabálta öt édes rikkancs, hogy " Xiōngyálì de dangāo", majd "Wàiguó rén de dangāo", azaz "magyar süti", majd "külföldi ember süti". Nem magyaráztuk el a muffin eredetét, de rengeteg videót készítettünk, és mégtöbbet nevettünk. 

   Lucánk több rendezvényen is szerepelt a hónapban és gyerek napon is. Hol énekelt, hol táncolt, hol ezekért kapott oklevelet vett át. Ügyes kislány, profin távolítja el a sminket esténként, és nem engedi feltupírozni holmi Trollkodásért az egész hajzuhatagát,"pedig igény vóna rá".

   Családilag meglátogattuk a wenzho-i állatkertet, mert ezt kérték a skacok. Végre találkoztunk élőben panda macival, és láttunk rendkívül élénk ázsiai kígyókat, meg fóka-bemutatót és a papagáj show-ról sem maradtunk le. Nagy élmény volt a hegyen sétálni árnyékban, de mind sajnáltuk hogy nincs rollerunk, mint a hétévesnek...

   A héten nagy ünnepsor veszi kezdetét, a Duanwu, azaz a kínai sárkányhajók ünnepe. Minden ötödik holdhónap ötödik napján hajók ezrei indulnak útnak, hogy versenyükkel áldást és bőséges termést hozzanak Kína számára. Nem utolsó sorban, hogy minden évben megóvják a hős költő, Qu Yuan testét az éhes halaktól, aki bátran szembeszállt a császári hatalommal, de mielőtt a császár keze lesújtott voltna rá, a folyóba vetette magát. Tettével kivívta az emberek elismerését, akik zongzit dobnak a vízbe, hogy azt egyék a halak, ne a kedvelt hőst. Ez egy levélbe csomagolt ragadós rizs batyu, különböző zöldségekkel ízesítve. Állítólag rendkívül egészséges. Szerintünk inkább csak érdekes és szép szokás. Megkóstoltuk...

   ui.: A bejegyzés címe úgy kezdődik: Kikelt...Méghogy kikelt, de úgy megerősödött, hogy papaja "ültetvényem" lett egyszerre az ananász mellett. A petrezselyem is erősödik, már főztem belőle, de még sajnálom ritkítani. Szegény kakukkfű nem bírta a klímát, és a bazsalikom is néha meghajol az erős napfény előtt nem úgy, mint a szoba fácskám, ami imád kinn a levegőn. Megemberesedett, megszépült...a lényeg, hogy csupa zöld az erkély, mert megérdemeljük!

   Önmagában nem meglepő, hogy üzenetet kapunk az iskolából, mert ezt a fajta tájékoztatást nagyon kedvelik errefelé. Míg otthon nem mindig tudtam ezzel a (szerintem) személyeskedéssel mit kezdeni, itt megtanultam a helyén kezelni. Nagyon tudtam örülni egy fényképnek, vagy egy kis videónak az első pár hétben, ami megerősített abban, hogy a gyerekeim élnek az oroszlán barlangjában, sőt jól vannak. Az annyira nem örömteli mikor verekedésről, vagy házi feladat hiányról értesülünk, bár annak is megvan a szépsége...főleg a vacsora asztalnál. Nem fordít tökéletesen a wechat, de értettük a lényeget. Hogy foglalkozik Chen lau sü a legkisebbel is (mindhárom az ő óráit látogatja), meg a többi negyvenegynéhánnyal is. Nehéz pontosan fordítani a gépekkel ezt a nyelvet, nem beszélve az élő szóról... Sokszor írtam már a félreértésekről, a kulturális különbségekről, és még fogok is bőven, mert minden emberekkel való találkozás hoz valami új impulzust, főleg ha kínai kommunikációra kerül sor...ritkán. 

   Tegnap egy új éttermet próbáltunk ki Leventével, és beleszaladtam abba a hibába, hogy a nagyon jól kinéző fotó után elfelejtettem rápillantani a leves nevére, mert akkor feltűnt volna, hogy csíp. Nem kicsit. Pedig a retinámba égette budapesti nyelvtanárunk az írásjegyét. A kettesben töltött romantikus vasárnap új szintre lépett, mikor átvette a férjem a tányéromat és elfogyasztotta az én levesemet. Szinte szó nélkül izzadt és sápadt egyszerre, de legyűrte. Ennyire szeret. Egyébként felfedeztünk egy hosszú sétával egy újabb városrészt ami gyönyörű volt. Porcelán boltocskát láttunk, egy közösségi házat, kézműves varrodát a kanális partján, sok-sok illatos törökszekfű és nyíló rózsa bokorral kísérve. Teljesen otthoni illata volt a rózsáknak.

   A kínai írás-ahogy már mondtam-logografikus írás, vagy más néven hierografikus eredetű írás. Az élő nyelvek közül a leghosszabb időre visszanyúló, töretlen és dokumentált történettel rendelkező írás.

A legenda szerint Cang-csie alkotta meg i.e. 2650 körül, aki a legendás Sárga Császár ugyancsak legendás hivatalnoka volt. Állítólag négy szeme és négy pupillája volt (mondjuk nem zárja ki egyik a másikat...). "Amikor Cang-csie feltalálta az írást, a kísértetek sírtak, és gabona szállt a levegőben, amikor pedig a Sárga Császár alkalmazni kezdte, hivatalnokai rendet tudtak tartani, s képesek voltak a nép helyzetét helyesen megítélni." 

A legnagyobb szótárak 40-50 ezer különböző írásjegyet tartalmaznak, de ma egy diplomával rendelkező kínai átlagosan csak 3500-4000 írásjegyet ismer. (Hétköznapi ember 2000 szóval elkaristol, a gyerekek csak pár száznál tartanak.) Az írásban szigorú szabályok (pl.:vonás sorrend) szerint történik az írásjegyek megszerkesztése, amelyek művészi szintű megformálása a kínai kalligráfia.

Az első írásjegyekre emlékeztető ábrák i.e 5000-3000 között készült cserépedényeken találhatók, azonban az első valódi írásjegyek csak az i.e.2. évezred második feléből, a Sang-dinasztia idejéből származnak. Ezek azok a bizonyos, sokat emlegetett jósló csontok. Az ezen látható öt írásjegy megfejtése: "Jóslatkérdés: A mai nap esni fog?"

   Kína a történelme folyamán mindig nagyon vigyázott önállóságára és elszigeteltségére, s szilárdan hitte felsőbbrendűségét: "Nem isten választott népe, hiszen semmiféle isten nem lehet elég hatalmas, hogy ekkora nép fölött uralkodjon! A kínaiak isteneiket is maguk teremtették." Mondjuk mi is a miénket..., persze csak miután megteremtette az embert a hatodik napon...Egyáltalán nem csodálkozom ezeken a sorokon, hiszen minden pillanatban ámulatba ejti a látogatót az ország valódi nagysága. Csung kuo-Középső Birodalomnak nevezik országukat, számukra ez a civilizált világ középpontja. Egyébiránt Európában is jellemző ez a fajta felsőbbrendűségi tudat, hogy egy Holland példát hozzak csak a vitás kérdések elkerülése végett: "A Világot Isten teremtette, Hollandiát a hollandok."

   Azt kell hogy mondjam, az írással van a legkevesebb problémánk, mert mi csak másolunk. Az olvasás már más tészta. A két nagyobb a magyar-latin betűs írásból indul ki, a legkisebb pedig az elején a memóriájára hagyatkozott. Mondjuk elég jó emlékező tehetsége van, ha azt vesszük, hogy az összes olvasmányt fejből tudja. A lényeg a pinjin-ben (latin betűs átírás) van. 1958-ban fogadták el, és fontos megemlíteni, hogy nem a kínai írást hivatott helyettesíteni, hanem arra szolgál, hogy a pekingi (hivatalos) nyelvjárás tanítását, népszerűsítését elősegítse. Ilyenformán az általános iskolai írás-olvasás oktatásban, a külföldiek kínainyelv-oktatásában egyaránt hasznos. Alapul szolgál a fogyatékkal élők jelrendszereihez, emellett sokesetben kiváltotta a kínai nemzetiségek hagyományos írását, sőt írásbeliség nélküli nyelveket is ezzel jegyeznek le.

    Na döntsd el, merre tartasz! Ezen az autópályára vezető fizetőkapuk előtti képen minden eddigi szócséplésem rajta van. Hogy mennyire nem érdekli őket egyetlen idegen nyelv sem, még ha a világ nagyobb részén használják is. Ám ott van rejtve az igazi Kína is, éppen csak nem látszik de ha közelebb gurulunk kivillan hirtelen egy megálljt jelző kéz, és egy széles, vakító fehér fogsorral mosolygó egyenruhás nő, vagy férfi. És elkéri az autópályadíjat, majd utadra enged ugyanazzal a mosollyal az arcán végig. Néha nevetünk, mikor szünetelni látjuk a fiatalokat a fülke mellett, és csak lóg a szájuk...belefáradtak a kedvességbe...

   Nem a hat órás időeltolódásra gondolok. Az iskola tíz napjának köszönhető első sorban, hogy elvesztettük a hetekben gondolkodás képességét, hogy hol van hétvége, hol nincs. Félévenként járunk haza, ez a fogalom már tisztul a fiúk számára is, pedig Bercinek érdekes meglátásai vannak az idő múlásáról. Szerinte a suliban vánszorog az idő, itthon pedig őrült sebességgel száguld...Egész buddhista meglátás, bár itt jobban kedveli a vezetés a konfucionizmust, mert nem annyira "nihilista" felfogású filozófia. Arról nem is beszélve, hogy Konfuciusznak egy csomó mondása maradt ránk-hála a tanítványainak-, és ezeket nagyon szeretik a kinyilatkoztatós, nagy megmondós típusuk miatt. "Tudni, hogy amit tudunk, azt tudjuk, ám amit nem tudunk, azt nem tudjuk, ez az igazi tudás," Az emberek itt minden napot ugyanúgy élnek meg, nem tolonganak a boltban egy ünnepnap előtt (amúgy is mindig tolonganak és mindig van nyitva bolt is) és nem foglalkoznak a szabad hétvégékkel. A múlt hét csütörtökjén egyszer csak kiderült, hogy csak öt és fél nap az amúgy tíz és fél. Hogy az iskolából már pénteken haza lehet menni 11-kor és csak hétfőn kell visszamenni. Egyébként örömteli ez az eset, de azért európai aggyal mindig fura ez a máról holnapra meglepetés. Szeretem az ilyen meglepetéseket pláne hogy nyugodtan megünnepelhettük a nagylányunk 12. szülinapját. Hogy öregszenek ezek a gyerekek...

Szép idő volt, Wenzhou mindig tartogat látnivalót. Most éppen a folyó parton sétáltunk végig egy délutánt, és sárkányt eregettünk tiszta (nem esős) időben. Együtt küzdöttünk idősekkel és egészen fiatalokkal is, ki-ki képességeinek megfelelő szerkóval. Volt óriás "paplanernyős" katica reptető profi idős bácsi, középkorú eregető felhőkig szálló sárkánnyal és volt pár kifejezetten kezdő xiongyáli (sunnyáli) kis színes sárkányos cukisággal.

   A kínai naptár luniszoláris, más néven Xia naptár. I. e. 2500-ban vezették be a babilóniaiak, de azért nevezik kínai naptárnak, mert i.e.500-ban itt fejlesztették ki. A nap (sol), a hold (luna) és a föld mozgását is számba vették a különböző kultúrák naptár alkotásaikor. A mindennapi tevékenységekhez a francia gyarmatosítás óta a Gergely-naptárt használják (szoláris), de a hagyományos kelet ázsiai ünnepek meghatározásához ezt a módot alkalmazzák. Pl.: holdújév, tavasz fesztivál, sárkányhajó fesztivál (június 7 lesz idén), őszközép fesztivál, és ehhez kötik a jelentős eseményeket is, mint házasság, házavató...stb. Úgy gondolják, ha folyamatosan számozták volna az éveket, most korszaktól függően (bármit jelentsen is) 4715, 4716, vagy 4655 lenne...

   Tegnap megjelent egy oldalas cikkem a szülővárosom egyik lapjában, a Kalocsai Néplapban. Rettentően jó érzés volt látni az írásomat nyomtatásban. Köszönöm Gábor Erikának! Még lesz folytatás is, ami külön öröm és felelősség is, mégha kisvárosi lapról van is szó. Olyan jó, hogy a neten sokminden megtalálható...ez a lap éppen csak részleteiben, de ami foglalkoztat, arra itt is rábukkanok. Mégha lassúskodik is a rendszer néha, tegnap például kiderítettem, hogy a kínai írás logografikus írás. (Erről bővebben legközelebb!) 

   Megtaláltam a mi nagyvárosunk-Wenzhou-részeit, amiket ők megyéknek hívnak. Még mindig elcsodálkozom az évszámokon, a távolságokon és méreteken, mennyiségeken. Kína egész életemben ad majd beszédtémát és gondolkodnivalót. Remélem a gyerekeknek is! Egyelőre hétköznapi szinten beépül az új délutáni idő-"jelzőcsengés" a telefonomba és a memóriámba, miszerint a nyári időkben egy órával tovább pihennek a gyerekek az iskolában (felnőttek is a munkahelyükön...) és csak ötre mehetek értük a suliba. Ennyit az itteni időszámításról.

   A kedvenc versem, ami egész nap a fejemben jár minden Anyák napján és le is merem írni, mert a másik gyengeségemet lassan kiejteni sem merem, mert megállíthatatlanul sírok tőle kiskorom óta. Anyukám kedvence, mióta az ÉZI-ben műsorral köszöntöttük az anyukáinkat, majd később az általam szerkesztett műsorokba is belekerült...valamilyen megmagyarázhatatlan okból...Karai József : Tündér, ha lennék című dala. Ugye anya, milyen égő volt végignézni hogy sírtam, majd a kíváncsi pillantásokat is tűrni: "Mi történhetett ezeknél?" Pedig csak egyszerűen átérzem és átélem ezt a gyönyörű dalt a kedves szövegével, hatásos zongorakíséretével, és a kis "meglepetés" három szólamú zárásával. Tökéletes!

Szeretettel köszöntelek Anyák napján Anci! És minden édesanyát, aki olvassa ezt a bejegyzést!

 
 Anyák napja, Mûqīn jié (Mú csin dzsie) nem hivatalos naptári ünnep Kínában, minden év negyedik holdhónapjának második napjára esik, de általában május második vasárnapján tartják. A fiatal generáció közt nagyon népszerű, egy kínai legendával is párhuzamba állítják. Menciusz (konfucionista filozófus) édesanyja példás női alak, mondás is szól róla: "Menciusz anyja háromszor költözött." A történet szerint háromszor költözött azért, hogy megfelelő körülményeket biztosítson gyermeke tanulásához és fejlődéséhez. A lényege pedig, hogy meg kell találni a megfelelő körülményeket, mert az igazi otthont a szülők képesek megteremteni. Ez hanyadik családi költözésünk is? Csak a második...

Érdekes, hogy ez volt az első olyan ünnep, amit más régiókban is befogadtak (Makaó, Hong Kong) az 1979-es gazdasági reform után, de nem nyilvánították hivatalos munkaszüneti nappá. A legtöbb országban tavasszal ünneplik, de akad kivétel: Norvégiában februárban, Thaiföldön augusztusban, Panamában és Indonéziában decemberben. A kínai anyákat hagyományosan sásliliommal köszöntik gyermekeik. Ez a szokás az ókorból ered, amikor is liliomot ültettek az édesanyák ha gyermekük elhagyta a családi otthont. Az édesanya iránti hiányt jelképezi a liliom és az "anyák virágának" is nevezik. 

Olyan erős liliom illat van a nappaliban, hogy ha éppen nem is akarnám, akkor is csak a gyerekeimre tudnék gondolni egész nap, mert tegnap már megkaptam a virágcsokromat, és görkorizni is megtanultam...enyhe szokásos túlzással. Több volt a sikítozás, röhögés, esés, mint az érdemi gurulás az egyik szép hegyi placcon.

   Május elseje révén jó kis programokban volt részünk megint. Wenzhout fedezzük fel még mindig szépen lassan, szerintem elleszünk még ezzel pár évig. Egy parkban voltunk, ahol piknikeztünk, megmásztunk sok lépcsőt és gyönyörűségeket láttunk. Berci meg is szidott egyszer, mert eltűntünk a szeme elől: "Nem lehet rendesen belefeledkezni a látványba, mert mindenhova szaladtok!" Pedig csak a szokásos tömeg vitt előre mindannyiunkat.

Sétáló akác-folyosón hömpölyög a tömeg és mindenki fotóz. Ilyen "folyosó" volt még szélforgóból, kínai esernyőkből, szélcsengőkből, papír hőlégballonokból...Aztán újra lépcső fel a hegyre.

   Végül kis megálló egy űr- és katonai-bázis állomáson, ahol iszonyú hang kíséretében saját készítésű rakétát lőhettek ki ágyúból a fiúk. Nagyon élvezték! 

Valamiért egyre jobban szeretik a veszélyes és félelmetes dolgokat. Pedig emlékszem Berci pár éve még a szilveszteri tűzijátéktól is félt...a tévében. Most meg halloween hullámvasúton utazik virtuálisan...

   Igazán jól éreztük magunkat, tehát az iskolakezdés vasárnap reggel nehezen indult. Ledolgozós lett a vasárnap. Itt szeretnek dolgozni az emberek. Nem csak úgy hétköznapiasan, hanem "hard working"-esen. (Angolul használják ezt a kifejezést!) Amikor tehát azt mondom nincs szabadidő Kínában, teljesen komolyan mondom. A munka az élet része annyira, hogy nem fontos számukra a szünetek pontos időpontja sem. "Mikor kezdődik az óvodában a nyári szünet?-kérdezte barátnőm az óvónéniket. Talán kedden, vagy szerdán!-jött a válasz." És ez nem vicc, minden szünettel, hosszabb hétvégével, állami ünneppel ez van. Már nem bosszant nagyon, csak hirtelen mindig kicsit rosszabbul esik. Például ma reggel, Anyák napja vasárnapján. Marad a liliom-kábulat, meg a hétvégi fotók nézegetése...

ui.: A kezemben ananász van. Így, pálcásan lehet kapni az utcán bárhol, és olyan íze van, hogy legszívesebben csak ezen élnék, amíg szezonja van! És nem mérges vagyok, csak "olyan pofát vágok, amilyen van".

   Tegnap délután öt óra körül leszakadt az ég és megnyíltak az égi csapok, amik el sem álltak este kilencig. Akkor viszont, mintha egy másodperc alatt elzárták volna őket (mint a Forest Gumpban). Reggel helyre rendeztem kis növénykéimet, amiket megviselt az özönvíz, és felmostam a teraszt, mert az elvezető sem bírta ezt a mennyiségű vizet. Irene este mellékesen megjegyezte, hogy mostantól ez így lesz minden nap. Telefon, esernyő és egy üveg víz nélkül sehova egy lépést sem szabad tenni. Nap közben tűz a nap, így olyan erős a páratartalom, hogy már most izzadunk. Fél óra alatt ronggyá égsz a tűző napon kirándulás közben. Izgi! De ma megéreztem az eső utáni friss föld és a növények illatát, és az fantasztikus élmény. Ez Kína illata. Olyan, mint amikor oviba mentem "pár éve" és fehér virágú bokor szegélyezte az utat, ami ontotta a mézet. Vagy anyák-napján feldíszítettük az osztályt virágos ágakkal, annak is ilyen illata volt. Édeskés, émelyítő, néhol fanyar és csodálatos. Egyszóval jó érzés most itt lenni.

   Szép lassan felfedezzük "kis falunk", Pingyang különböző részeit. Ellátogattunk a hegy lábánál lévő sikátoros városrészbe és nagyot sétáltunk húsvét vasárnap suli után. Mert itt ugye húsvét sincs, ahogyan karácsony sem volt. Ellenben ledolgozós lett a vasárnap, hogy  a május elsejei munka ünnepe egy jó hosszú (öt napos) hétvégével legyen kitüntetve. Szó nélkül beletörődtek a gyerekek. Így sajnos kicsit még várnom kell arra, hogy megtanítsanak görkorizni bennünket, ha már ezt tojta a nyúl a felnőtteknek...

Ha nem is Velencében vagyunk de az illat hasonló. A víz és a csatornák jelenléte mindenhol ad egy alapillatot, és a hangja is megnyugtató. Kicsit veszedelmesek a több méter mély árkok, de kiválóan alkalmasak egyensúlyozásra. 

Érdekesen multivallásos itt mindenki. Mindenben hisznek egyszerre. Istenben, Buddhában, Földanyában, a Vezetőben. Találtunk már görög katolikus templomot is, rómait is, Buddha szentéjt is, sőt minaretet is. Azonban miséről elkésnek, telefonról zsoltároznak, jól kibeszélnek mindent a templomban, pont mint a koncerten Hangzhouban. Nem tudnak viselkedni. Néha úgy tartanék illemtan kiselőadást nekik úgy mint otthon az elsősöknek...vagy a gimnazistáknak.

Nándi megmutatta nekünk, hogyan kell Buddhához imádkozni ( külsőre éppen úgy, ahogy jelentkezni kell a suliban), mert Ő mindent megad! Látszik is rajta hogy kedves és jó kedélyű, mert mindig mosolyog, arany a színe (na meg a szíve) és nagy a pocakja. Ettől mondjuk nem leszek buddhista, de nagyon hiányzik már egy jó kis magyar nyelvű tízes nagymise...

   Az iskolában negyedéves dolgozatokat és teszteket írnak a gyerekek, így van munka bőven. Megtanult a legkisebb is dolgozni, nem olyan keményen mint a nagyok, de már nem ugrál fel 10 percenként valami halaszthatatlan ügyben. Azért csak ő a legkisebb, akárhogy hullajtja a fogacskáit...

   A legnagyobb pedig újfent meglepett a művészet magas fokával. Nem elfogódottságból mondom, valamennyire értek hozzá! Múlt héten zajlott a Pingyang Jianlan School-ban egy giga összművészeti verseny, ahol a környező iskolák általános és középiskolás gyerekei mutatták meg mit tudnak. Szakértő zsűri értékelte a csoportos és egyéni produkciókat négy napon keresztül zene, tánc, dráma és festészet művészeti ágakban.

Fantasztikus élmény volt egy egész délután a táncos napon. Nem győztem videókat és képeket készíteni, de egy sem adja vissza az élményt. A színpompás jelmezeket, a sminkeket, a sürgés-forgást, az izgalmakat...imádom ezt a hangulatot. Nem sok szülő vehetett részt, de én pofátlanul bekéredzkedtem. Legyen már ennyi előnye a waiguo ren (külföldi) létnek. A lányomék napüdvözlő törzsi tánca volt természetesen a kedvencem, hihetetlen hatással volt rám a zene és az összehangolt mozgása 20 cserfes 10-12 éves kislánynak.

Nagyon megragadott egy középiskolás fiú csapat (kb. 30 fiú-férfi) rizstészta készítő tánca, ami leírva olyan snassz, de az összkép életteli és megindító volt. Nagyon élveztem. 

9,7 ponttal második helyezést értek el a kislányok a csoportjukban. Nagyon büszke vagyok rájuk. Ahogyan a pici, cuki tánc tanárnénire is, akinek meglepően nagy hangja volt a főpróbán. Még én is vigyázba vágtam magam ültömben.

   Most indulok a gyerekekért a suliba, csak megvárom hogy kicsit csituljon a monszun eső, ami mostantól menetrendszerűen jönni fog délutánonként. Egy élőlénynek tuti jó lesz, a béka-hadnak a ház mögötti tavacskákban. Lehetetlen tőlük elaludni, annyira hangosan kuruttyolnak. Szegény Luca szenved leginkább, mert az ablaka pont feléjük néz. Majd megszokja...Este viccből Weöres Sándor: A Béka-király című versét mondtam el neki, de valamiért nem csipázta Ung királyt sem, meg az énekét sem...

   Ehhez már hozzászoktunk itt. Igazság szerint furcsa lenne, ha nem történne semmi. Kirándulni is úgy megyünk, hogy várjuk a meglepetést...Már a gyerekek is tudják, hogy csak jobb lehet a kirándulás, mint ahogy a szülők elsőre gondolják. Emlékszem milyen mérgesen indult Nándi a virágparkba és mennyire meglepődött amikor beléptünk...Ugyanezt éreztük most is. Csak ámultunk a sok szépséget tapasztalva.

   Jelen esetben a Jiangxin Park Wenzhouban. Egyszerűen csodálatos hely. Egy hatalmas sziget a város mellett, a Qujiang folyóban, ahol található természeti látványosság, vidámparkok, történelmi nevezetességek, finomságok és persze sok-sok ember. A gyerekek szerint minden hosszúhétvégén el kellene jönni. Természetesen igazuk van! Egy délelőtt csak arra elég, hogy fájjon az ember lába a nem elég kényelmes cipőben, és sajnálkozzon, mikor indulni kell a moziba. (De rossz ezeknek a gyerekeknek...)

Minden apró részlet ki van találva, szépen megcsinálva és karbantartva. Ez mindenhol így van Kínában. A köztereket, látványosságokat szeretik és sokan látogatják is, mert imádnak a szabadban lenni együtt. Kedves kis Budha templomot láttunk füstölő-kocsival, ami izgalmas "gyújtogatási" lehetőség és még illatos is. Színes, nagy pocakos szobrokkal díszítve a bevezető utat az udvarba.

Láttunk háborús múzeumot tele fegyverrel, fotókkal és frontról írott levelekkel. Előtte hatalmas bronz katonai szoborral, ami nálunk már nincs az utcákon, csak a Memento Parkban megtekinthetők (régebben Szoborpark Múzeum). 

Valamiért kedvelik a kicsit faragott köveket belevésett írásjegyekkel. Mondjuk szép, de egészen eldugott kis utcákban is fellelhetőek. Ebbe éppenséggel "a költészet szigete" van beleírva.

Még nem voltunk a vidámparkban, nem ültünk az óriás keréken, nem láttuk kivilágítva a hatalmas pagoda tornyot, ami a sziget fő látványossága. Napfénynél is szép...

   Mert Kínában minden más este. Minden sokkal vidámabb, élettel telibb. Nyáron akkor merészkednek ki az emberek ha lehűlt a levegő és ezért mindent láthatóvá is tesznek világítással, csilli-villi fényhatásokkal. Így fordulhat elő, hogy a tulipán ráz.

   Egyébként félnek a naptól és az esőtől, mert a fehér bőr a legszebb szerintük.  Ezért imádják a kalapokat és az esernyőket, amit minden méretben, minőségben és színben lehet kapni mindenhol. Ez a boltok egyik sora, ami meglepő számunkra a sok furcsaság mellett. Lucám már kacsintgat a másik általunk sose látogatott sor felé, ami a szárított húsokat, húsos-nasikat rejti.

Az igazi meglepetés azonban egy újonnan felfedezett szuper marketben ért bennünket a hétvégén, mikor vásárlás közben megpillantottuk éppen iskolában ülő fiunk fotóját egy gyermek magasságmérő terméken. 

Kis drágám! (Tényleg nem olcsó szerkezet. Mondjuk vízmérték is van benne!) Naná hogy vettünk belőle párat! És naná, hogy sosem fog kiderülni, hogy ez hogy történhetett meg. Naná hogy Berci sem tudja...Igazi sztár lett, büszke is rá. Szép a fiam és még szőke is...

   Lassan nyolc hónapja élünk Kínában, de velünk mindig történik valami váratlan. Ebben az országban számunkra igazából minden helyzet váratlan, de az igazi vicc, hogy nem csak nekünk, waiguoren-eknek (külföldieknek) az. Legyen szó közlekedésről, időszámításról, iskolakezdésről, vagy akár egy 2500 éves hagyományokkal bíró állami ünnepről. Múlt héten még nem volt biztos itt élő barátaink számára, hogy a halottak napja náluk is szünnap. Az lett. Tegnap este nyolc óra után küldött egy körüzenetet az elsős tanító néni, hogy aki tud, küldjön halottak napi hagyományos ételt, ha lehet rizstésztás húsos-zöldséges gombócot, mert megkóstolnák a gyerekekkel, és beszélgetnének is róla. Gondolom mindenki fejvesztve rohant a konyhába sütni alvás helyett...

   Ma reggel fél ötkor felkeltem, elkészítettem a mi hagyományos mindszenti keltkalácsunkat és beküldtük Nándival az elsősöknek. Legalább gyakoroltam húsvétra...kalács fonást és sütést, meg hajnali ébredést is tojás dugdosás céljából. Itt Kínában a halottak napja április 4 vagy 5 (sosem biztos), állami ünnep,de nem minden tartományban szünnap. Április a negyedik hónap, a nap is a négyes...Sokszor mondtam már, hogy a kínai nyelv igazi nehézsége abban (is) rejlik, hogy egy-egy szó akár 4-5 jelentéssel is bír, attól függően, milyen hangsúllyal ejtjük. Nos a négyes más hagsúllyal halottat is jelent. Ezért kerülik ezt a számot. Nem jó ha telefonszámban van, a negyedik emelet lakatlan az emeletes házakban, szállodában sokszor kihagyják a szobaszámokból, stb...Irene szerint ez pusztán a véletlen műve...Azért érdekes!

Quingmingkor köszönteni kell a Napot, ami elhozza a fényt és a meleget. Különleges szokásaik vannak ezen a napon, például: faültetés, természetjárás, pénzégetés, tehát iszonyatos dugó mindenhol és tömeg. A családok együtt meglátogatják halottaikat, visznek ételeket, italt, és pénzt is. Külön erre a célra gyártanak papír pénzt, amit elégetnek a sírokon, mert a hagyomány szerint ezek a szükségletek megmaradnak halálunk után is.

Borzasztó lenne, ha azért kísértenének az ősök, mert éhesek, vagy pénzszűkében vannak. Mi nagyon örülünk a szünnapnak, amitől hosszú lesz a hétvége és végre ötösben leszünk. Persze mi csak másnap tesszük ki a lábunkat a lakásból, addig kipihenjük az előző hétvégi hangzhou-i kirándulásunkat.

   A hosszú hétvégékre mindig nagyon készülünk, az utazósokra meg pláne. Vannak városok, amiket akárhányszor meg tudnék nézni csendesen sétálgatva, hangosan futkározva a gyerekek után, vagy akár kocsival körbekerülve. Ilyen nagy kedvencem Róma, Bréma, Pula, Brugge és mostmár Hangzhou is. Persze Kínában egyetlen város sem sétálgatható be, de pici részei minden percet megérnek. Csak miheztartás végett mondom, hogy a területe 16.847 km2 (vonzáskörzetével együtt 34.585 km2), nagyobb mint Sanghaj, kb. Magyarország 1/4 része. Nem először járunk itt, már láttuk a nagy nyugati tavat is. Így könnyű...látszólag. Kicsit azonban elcsendesedtünk mindhárman, mikor a navigációs rendszer a színházból Diankouba (Hangzhou külvárosa kb. 60 km távolságban) vezető úton elfáradt. Mikor újra magáhoztért, már egész más úton jártunk és percekig egy óriási folyó alatti csatornában zúztunk. Hangzhou hatalmas, fényes és gyönyörű. Még a színháza is, bár nem igen becsülik a kultúrának ezt a fajtáját Kínában.

   Koncertre vettem jegyet szülinapi ajándékként barátnőmnek és ha az előadókban nem is, a közönségben csalódnunk kellett. Sokan elkéstek, beszélgettek, ettek, ittak, telefonálgattak és nem tapsoltak! Mondjuk koncentrálás nélkül honnan tudták volna, hogy teteszett-e nekik a műsor?! Mi tapsoltunk, hogy erőt adjunk a közönséget fürkésző öt vonós művésznek, bár érződött, hogy nem belülről fakad Mozart C-dúr Variációja (Hull a pelyhes...), vagy Webber: Operaház fantomja részletei. Enyhe Apocalyptica stílus kiegészítve egy zongoristával és egy ütőssel. Igazából hamisítatlan kínai volt a műsor, tehát jó volt!

   Egész hétvégén ki-ki a maga hiányát pótolta. Mi lányok csajoskodtunk és egyfolytában csacsogtunk, jöttünk-mentünk, a fiúk pedig valamilyen gépet nyomkodtak, legyen az x-box, nintendo, vagy motor, gokart. A placcon pedig a jó időre való tekintettel kinn tánc-sportoltak a népek is végre. Kicsit beállt Luca is a lányok és nénik közé, de azt mondta uncsi...szemben velem, aki csak álltam, nem is tudtam követni a koreográfiát, pedig  állítólag mindig ismétlődött...

Óriás kivetítőn mutatták az utca emberének, milyen következményei vannak az eszetlen motorozásnak, és rájöttünk, hogy mostanában nagy kampányolás folyik a közlekedés villany-motorosokra vonatkozó szabályainak betartására. Csupa nem elhanyagolható "apróság": sisakot kell viselni; nem szállítható a család minden tagja, csak legfeljebb egy utas; a piros lámpa piros az elektromos járműnek is; szembe menni a forgalomnak picit veszélyes lehet; stb... Lassan rendszám kell a furimra is...sőt, tovább megyek, lassan jogsit kell szereznem...Azért még gondolkodom, és kínaiasan kivárok! Nem kell semmit sem elsietni...

    "...Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene. Észreveszem, hogy néhány napja másként ébredek. Ilyesmit gondolok félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni! Vagy: hátha, megpróbálom! Egy hét előtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem próbálom meg, belenyugszom. Közben történt valami. A külső világban még nincs nyoma. A természet titkos műhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull. Szemem dörzsölöm, dideregve nézek körül, boldogan ásítok, ezt gondolom: Isten neki, még egyszer! Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gőzökkel fejfájást okoz és őrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellőztetnének. Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem tanácsos elfelejteni. Minderre szükség lehet még..."-Márai Sándor is tudta, ahogy mi is érezzük, hogy valami készül. Azért itt lehetne már!

Ma reggel egyébként gyönyörű napra ébredtünk. Bár még nem süt a nap, de mindenkinek jókedve volt. Ma Nőnap van! Nemzetközi! Nemcsak európai nemzetközi, hanem ma itt, Kínában is a nőket ünneplik. A taobao nagy leárazást tart, és még fél nap szabadságot is kapnak a munkahelyükön! A fiúk pedig csokit vittek minden elsős és harmadikos kislánynak, meg a cégbeli munkatársaknak is. Bár Nándi erősen tiltakozott, mert tegnap a lányok idő előtt, hangosan ébresztették fel a fiúkat a restroomban (ahogy itt hívják a pihenő-alvó helyiségeket), és az én fiam tényleg aludt, és nagyon megbántódott. Azért elvitte a csokikat. Ettől függetlenül a tanító néni nem biztos hogy kap belőle, mert még mindig veri az asztalt a pálcájával és ijesztgeti a nem figyelőket...

   Újfent csodálatos helyeken jártunk. Egy-két hete Levit megint kitüntették -most Wenzhouban- én pedig két órán keresztül jártam a környező szebbnél szebb parkokat. Virágzott az ibolya, a magnólia, és még az eső sem esett, bár borús volt az ég. Jó kis délelőtt volt zenélő szökőkúttal, városnéző liftes toronnyal, könyvtárral, hegyről lezúduló kispatak fölött olvasgatással. Mindez pedig a nagyváros közepén, a Párt Székház szomszédságában.

   A gyerekekkel egy esős, szomorú vasárnapon elzarándokoltunk az egy hétig tulipánnal és felfújható gyerek "sztárokkal" megrakott, Keukenhofra (virágpark Hollandiában) emlékeztető csoda parkba. Szerencsére pont elállt az eső érkezésünkre és éppen csak induláskor kezdett rá újra.. Még egy mini ázsiai természettudományi kiállítást is megtekintettünk, és láttunk -bár még nem élőben- kínai pandát is.

   Kung-fu pandát is...

   Erről jut eszembe egy cuki történet Bandeszról. A második félévtől az elsősöknél is indulnak a szakkörök délután. Persze nem választhatnak, de éppen kung-fu az egyik. Mondanom sem kell, nagyon várta az elsőt és pont ezért nagyot koppant. Azt hitte harcolni fognak, meg zúzni a deszkákat. És nem. Azt mondja táncolnak és sokat beszél a tanító bácsi. Hiába mondjuk, hogy a kung-fu egy élet-érzés, ahogy Jackie Chan családi filmjéből tudjuk, a nagy kedvenc Karate kölyökből (2010-ből). Remélem azért megszereti és megszerettetik vele ezt a sportot.  A szemtornát és az arcmasszírozást egyébként már önkéntelenül használják, mert itt minden nap közösen csinálják alvás-pihenés után.

   Nagyon rondán ír a lányom, de amit leír az minőségi tudás, meg is marad a fejében, és ezt már itt is értékelik. A hiba a google fordítóban van, nap mint nap érzékeljük a hiányosságait, amit nem kompenzál kedvességgel a gép. "Az Ön megértése nagyon helyes! Learning Kínai nagyon tehetséges, továbbra is tankol!" Az emberek azonban igen, jólesik a dicséret mindenkinek. Még Irene is magáénak érezte...

   Reggel köszöntöttek, délután  pedig a kedvenc hot-pot éttermünkbe visznek a fiúk és rendelnek nekünk lányoknak való finomságokat. Én pedig sütöttem nekik egy finom tortát, és nézegetem a Nőnapi jácint hagymácskáimat, amiket frissen ültettem. Alig várom az illatukat, mellyel idevarázsolják végre a magát kérető tavaszt.